Rákosi elvtárs milliós tükre

Szecessziós tárgyra, exkluzív Szinyei-festményre licitálni a gazdasági válság kellős közepén is trendi, de meglehet, hogy Rákosi elvtárs tükre még ennél is jobb befektetés.

A Polgár Aukciósház tulajdonosa, Polgár Árpád már a karácsonyi árverésre készül: a négynapos aukció abszolút csúcspontja szerinte szerinte az első festménynapon várható, ahol Szinyei Merse Pál váratlanul felbukkant, utolsó vászna lesz a reflektorfényben. Potom 32 millió forint a kikiáltási ára, de nem lehetetlen, hogy valaki százmilliót is megad majd érte – jósolja a szakember.

Szinyei Merse még 1870-ben, huszonöt évesen, Münchenben festette meg az azóta a magyar festészet egyik legismertebb darabjává vált, első Szerelmespár című képét. A művet nem sokkal később egy amerikai magángyűjtő megvásárolta, így kikerült a magyar közönség látóköréből. Csak egy fénykép maradt róla a mesternél. A gyerekei unszolására aztán nem sokkal a halála előtt, 1918-ban – amikor egyébként már évek óta nem festett – ismét nekiveselkedett a téma megfestésének.

Így született meg a Szerelmespár II., amely egyrészt abban különbözik az ifjúkori képtől, hogy itt nem kockás, hanem egyszínű piros a pokróc, amelyre a nőalak támaszkodik, másrészt magán viseli a mester negyvennyolc év alatt bekövetkezett szemléletváltozásának jegyeit.

Az első Szerelmespárt a harmincas években a magyar állam visszavásárolta, majd óriási ünneplés közepette elhelyezték a Magyar Nemzeti Galériában, ahol ma is az állandó kiállítás egyik legismertebb darabja. A Szerelmespár II.-t viszont utoljára egy 1973-as aukción látták. Akkor magángyűjteménybe került, és bár sok szakértő tudott a létezéséről, a mű elfelejtődött egészen mostanáig, újbóli felbukkanásáig. Szinyei Merse utolsó képét természetesen védetté nyilvánították, ami azt jelenti, hogy bárki lesz az új gazdája, a mű engedély nélkül nem hagyhatja el az ország területét.

De nem a Szerelmespár II. az egyetlen kalapács alá kerülő nagy értékű alkotás. Aba-Novák Vilmos: Füdrőzők című, 1927-ben született képénél 14 milliónál, Vaszary János egy évvel korábban datált, Pompadour című vászna esetén 12 milliónál indul a licit. Aki viszont az akadémizmus briliáns ecsetkezelését díjazza, annak érdemes megfontolnia, hogy licitáljon id. Markó Károly Pisa környéki táj kettős szivárvánnyal című, 1839-es képére, igaz, neki nyolcmilliós kikiáltási ár felett kell a zsebébe nyúlnia. Az a romantikára vágyó, aki Markó képéről lemaradna, még mindig megteheti, hogy versenybe száll Ligeti Antal 6,5 millióért kikiáltott, Dél-itáliai táj vándorokkal című képéért.

Néhány évvel ezelőtt a nagyméretű Munkácsy-képek borzolták a kedélyeket, és íme, az idei karácsonyi aukción is felbukkant egy 1860 körül festett mű (Fiú arcképe), amelyet 4,8 milliós áron indítanak.

Munkácsy Mihály: Fiú arcképe (1860 k.)

Olyan nagy 19–20. századi magyar festők nevei bukkantak föl a mostani aukción, hogy az ember szinte csak kapkodja a fejét, ráadásul a kikiáltási árak – lélektani okból – távolról sem elrémisztőek. Ugyan ki ne szeretne egy Madarász Viktort, Székely Bertalant, Barabás Miklóst, Lotz Károlyt, Feszty Árpádot nézegetni a nappalijában, esetleg egy németalföldi szobabelsőre emlékeztető, bájos Bruck Lajos-képben (Rossz hír) gyönyörködni, amikor ezek nem mellesleg igen jó és nem túl kockázatos befektetésnek számítanak?

Ám nem mindegy, mit veszünk – figyelmeztet Polgár Árpád. Aki például az 1970-es években, amikor valamiért a komorabb színvilágú képek voltak divatban, jó érzékkel vett élénk színvilágú Vaszaryt, Rippl-Rónait viszonylag olcsón, az ma mesés haszon reményében aukcióztathatja, miközben az, aki például az akkori divat szerint Rudnayt vett, ma csak nyomott áron adhat túl rajta.

A divatok tehát nagyban befolyásolják a keresletet. Ma elkapkodnak például mindent, ami art deco, viszont a szakrális tárgyak nehezebben mennek el. Nagy a kereslet a szecessziós és empire stílusú órákra, bútordarabokra, ezüsttárgyakra is. Trend ugyanis a lakberendezésben, hogy a minimalista szellemben berendezett exkluzív lakások vizuális középpontjában elhelyeznek egy-egy nagy méretű, látványos 18–19. századi műremeket, amely így izgalmas kontrasztot teremt a lakás sterilitásával.

Sokakat megdöbbenthet, hogy a legnagyobb festők és ezüstművesek munkái között helyet kapott a kínálatban Rákosi Mátyás 60. születésnapjára kapott tükre is a munkásosztály izompacsirtáival. Minőségi szocreál, mit is mondhatnánk: annyira ronda, hogy már szinte szép. Állítólag vannak gyűjtők, akik kimondottan erre gerjednek. Lehet, hogy tudnak valamit?