Néhány évvel ezelőtt a nagyméretű Munkácsy-képek borzolták a kedélyeket, és íme, az idei karácsonyi aukción is felbukkant egy 1860 körül festett mű (Fiú arcképe), amelyet 4,8 milliós áron indítanak.
Munkácsy Mihály: Fiú arcképe (1860 k.)
Olyan nagy 19–20. századi magyar festők nevei bukkantak föl a mostani aukción, hogy az ember szinte csak kapkodja a fejét, ráadásul a kikiáltási árak – lélektani okból – távolról sem elrémisztőek. Ugyan ki ne szeretne egy Madarász Viktort, Székely Bertalant, Barabás Miklóst, Lotz Károlyt, Feszty Árpádot nézegetni a nappalijában, esetleg egy németalföldi szobabelsőre emlékeztető, bájos Bruck Lajos-képben (Rossz hír) gyönyörködni, amikor ezek nem mellesleg igen jó és nem túl kockázatos befektetésnek számítanak?
Ám nem mindegy, mit veszünk – figyelmeztet Polgár Árpád. Aki például az 1970-es években, amikor valamiért a komorabb színvilágú képek voltak divatban, jó érzékkel vett élénk színvilágú Vaszaryt, Rippl-Rónait viszonylag olcsón, az ma mesés haszon reményében aukcióztathatja, miközben az, aki például az akkori divat szerint Rudnayt vett, ma csak nyomott áron adhat túl rajta.
A divatok tehát nagyban befolyásolják a keresletet. Ma elkapkodnak például mindent, ami art deco, viszont a szakrális tárgyak nehezebben mennek el. Nagy a kereslet a szecessziós és empire stílusú órákra, bútordarabokra, ezüsttárgyakra is. Trend ugyanis a lakberendezésben, hogy a minimalista szellemben berendezett exkluzív lakások vizuális középpontjában elhelyeznek egy-egy nagy méretű, látványos 18–19. századi műremeket, amely így izgalmas kontrasztot teremt a lakás sterilitásával.
Sokakat megdöbbenthet, hogy a legnagyobb festők és ezüstművesek munkái között helyet kapott a kínálatban Rákosi Mátyás 60. születésnapjára kapott tükre is a munkásosztály izompacsirtáival. Minőségi szocreál, mit is mondhatnánk: annyira ronda, hogy már szinte szép. Állítólag vannak gyűjtők, akik kimondottan erre gerjednek. Lehet, hogy tudnak valamit?
