Szerelmünk, az írógép

Az írógép nem is olyan régen megszokott eszköz volt, ma viszont ritka kincs, amiből akár táska is készülhet, vagy műalkotások ihletője lehet.

Írógép vállra vetve

Szilas Rita iparművésznek sikerült újra intim (test)közelségbe hoznia a kortárs magyar írókat és az írógépeket. Pontosabban írónőket, hiszen Rita női táskákat tervez a gépek újrahasznosításával. A táskák boldog tulajdonosai a kortárs irodalom ismert nevei: Szécsi Noémi, Tóth Krisztina, Kemény Lili, Karafiáth Orsolya és Vass Virág.

Rita képzeletét először a tárgy szépsége ragadta meg, ráadásul szerinte a formában már eleve van valami táskaszerű. A végső lökést Németh Ványi Klára kulturális menedzser adta meg, aki arra biztatta, kapcsolja össze a divatot az irodalommal.

Az írógépek táskává varázslása nagyjából egy hetet vesz igénybe. Az első lépés a megfelelő nyersanyag felkutatása – régiségboltokban. Mindegyik felhasznált írógépnek külön története van, egyetlen közös vonásuk, hogy kivétel nélkül működésképtelenek. A következő munkafázis a szétszerelés, hiszen ki kell szedni minden felesleges vasat. Ezt követi az összevarrás. Az írógép egyébként praktikus viselet, sok minden fér el benne és a látszattal ellentétben nincs komoly súlya – állítja Szilasi Rita.

A varrás komoly kihívás, speciális gépeket igényel, ezért ebben egy bőrdíszműves segítségét veszi igénybe. A visszajelzések eddig kimondottan kedvezőek, ezért Rita már mást is tervez: írógép-billentyűkből, -alkatrészekből szeretne ékszereket készíteni.

Olyan, hogy muszáj szeretni

Aki rábukkan Donna Brady és Brandi Kowalski honlapjára, a szolgáltatások között esküvői vendégkönyv-csomagot, valamint meghívókészletet is talál. Ebben semmi különös nincs, hacsak az nem, hogy a digitális nyomdák korában mindezeket a páros írógéppel készíti el. Számos megrendelést kapnak, hiszen a tengerentúlon sem lankad a retróláz.

Ha azt hinnénk, az írógépekkel való foglalatosság csupán öncélú hobbi lehet, akkor Brady és Kowalski igencsak széles tevékenységi köre a cáfolat, ráadásul az írógépeknek komoly gyűjtői köre van. Az egyik legismertebb írógép-fun egyébként Tom Hanks.

Kowalskiék kölcsönzéssel is foglalkoznak: színházi kelléknek éppúgy jól jöhet egy öreg masina, mint a reklámfotózáshoz. Brandi Kowalski amúgy maga is szinte minden írásos tevékenységet az öreg masinériák valamelyikén végzi a bevásárlólisták megírásától a baráti levelezésen át a komolyabb lélegzetű irodalmi igényű munkákig. Állandó gyűjteménye úgy 50 darab írógépet számlál, darabjait saját maga tartja karban.

Brandiék egy nagyobb lélegzetű riportban hosszasabban is kifejtik, mi az írógépek titka: a hosszú éveken át tartó érzelmes viszony a gép és gazdája között, amit ma már nem lehet átélni. Ahogy fogalmaznak, ma az, hogy „elromlott”, egyet jelent azzal, hogy „kidobandó”. Az írógépek viszont több évtizeden át szolgáltak és akár 50 év után is kiválóan működnek, ha hozzáértő kezekbe kerülnek.

És még egy kétségtelen előnyük van a számítógépekhez képest, amit az alkotó ember értékelhet: mivel semmilyen más funkciójuk nincsen, elvileg semmi sem vonhatja el a figyelmet arról, amire kitalálták, vagyis az írásról. Ennek igazságtartalmát olyan írók is megerősíthetik, mint a közismerten írógépbolond Paul Auster.

Auster és az Olympia

Paul Auster külön kötetet is szentelt szeretett Olympia márkájú gépének. A kötet borítóján pedig természetesen egy írógép díszeleg, mégpedig olajjal megfestve. Az alkotót Samuel Messernek hívják, és szintén szenvedélyesen érdeklődik a patinás készségek iránt, olyannyira, hogy egy egész sorozatot szentelt a tárgynak. Erőteljes színekkel, szenvedélyes ecsetvonásokkal örökíti meg az első ránézésre hűvösnek és tárgyilagosnak látszó készülékeket. Szinte arcok néznek le a vászonról, de mint tudjuk, minden írógép egyedi és megismételhetetlen.