Woyzeckkel lebegni

Georg Büchner Woyzeck című drámáját november elején mutatták be a budapesti Katona József Színházban Ascher Tamás rendezésében, Tom Waits zenéivel. A címszerepet alakító Keresztes Tamás mesélt a Kultúrgrundnak a Woyzeckről.

– Mitől „Katonás” ez a mostani előadás?
– Büchner korai halála miatt nem rendezte végleges sorrendbe művét. Emiatt minden előadás sajátja, hogyan rakják a jeleneteket egymás után az alkotók. Büchner műve igazán alkalmas arra, hogy egy rendező, egy alkotóközösség saját magát fejezze ki vele. A mienk is az eddigiektől eltérő változat. Bob Wilson tudtommal nagyrészt már meglévő Waits-nótákat illesztett bele a darabba, csupán három-négy új dal született ehhez az előadáshoz. Nem szokványos, hogy a Katonában ilyen típusú zenés előadást hozzunk létre. Törekedtünk arra, hogy ez semmiképp ne tűnjön musicalnek. Nagyon remélem, hogy ez sikerült is. Úgy kezeljük ezeket a dalokat, mint a brechti songokat.

– Mennyire dolgoznak alá ezek a betétdalok a történetnek?
– Az előadás nyomasztó atmoszféráját oldják, illetve mivel bizonyos dalok nem követik szervesen a történést, az asszociáció lehetőségeit gazdagítják.

– Woyzeck fontos állomás az életedben?
– Nagyon remélem, hogy igen, de ez majd talán később derül ki. Jó pár évvel ezelőtt, Zsámbékon játszottam már egy Woyzeck előadásban, de egy egészen más szerepben. Már akkor nagyon megérintett a történet. Most, hogy újból találkozhattam a darabbal, még inkább magával ragadott, felkavart. Úgy tud beszélni az emberi lélekről, ahogy kevés színdarab. Olyanok ezek a jelenetek, mintha az űrben játszódnának, ahol az emberek kapaszkodó nélküli térben lebegnek. De ez a tér az emberben lévő univerzumot is jelentheti. Kozmikus magányban súlytalanul lebegő emberek találkoznak itt össze. Csupasz, kevéske párbeszédekből épül fel a darab, nem a mondatok instruálják az alkotókat, hanem az, ami a köztes időben történik.

– Nem megszokott, hogy a Katona zenés darabot játszik. A társulat hogyan viszonyult ehhez a munkához?
– Ha az előadás nem zenés lenne, a Woyzecket akkor is nagy élvezettel próbáltuk volna, ebben biztos vagyok. Nem bírom elégszer hangsúlyozni, hogy ez a darab mennyire alkalmas saját színházi nyelv keresésére. Persze mindenki élvezte, hogy énekelni lehet. Horváth Csaba pedig nagyon markáns koreográfiával segítette, hogy ne revüszámok legyenek ezek a betétek.

– A másik főszereplőt, Marie-t, Woyzeck gyermekének anyját a párod, Jordán Adél alakítja. Mennyire volt megterhelő a közös munka?
– Szerintem nagyon fegyelmezetten tudtunk együtt dolgozni. A magánéletünkből csak annyit vittünk a színpadra, amennyit a szerepek elvártak tőlünk. Más magánéleti eseményekkel nem traktáltuk a próbákat. Nem először játszunk együtt, de úgy tűnik, hogy ez működik.

– A hip-hop kötődésű Sadant nevű zenekarban játszol, autodidakta zeneszerzőként is emlegetnek. Hogy fér meg egymás mellett színészet és zenélés?
– Állandóan viaskodnak egymással. Egyre inkább teret követelne magának a zenélés is, de el kell csendesíteni. Mindkettő egész embert kíván, és ezt sajnos nem tudom megadni. Amikor tudok, szorítok időt a zenélésre. Zeneszerzőként nagyon szeretek kísérletezni, a dzsessz, az elektronikus hangzásvilág nagyon érdekel. Írtam már zenét színdarabokhoz is, legelőször Ascher Tamás Bosszú című bemutatójához.

– A Katona mellett sokszor megfordulsz a TÁP Színházban is. Kell a levegőváltozás?
– Mostanában a közös munka elmaradt. Kisfiam, Andor mellett bőven elég az, amit a Katonában játszanom kell.