– Ha fiatal írószervezetről van szó, a József Attila Kör mellett most már egyre többet hallok a Fiatal Írók Szövetségéről (FISZ) is. Feltörtök, mint a talajvíz. Mi történt?
– A tagságunk nem volt túl aktív az utóbbi években, ezzel szembe kellett néznünk. Elég halvány volt a jelenlétünk, a források is gyengén csordogáltak. Már az előző elnökség alatt is tudatosan dolgoztunk azon, hogy ezt megváltoztassuk. Ezért vittük ki az irodalmat populáris helyszínekre, mint például a Fogasházba vagy az A38 Hajóra. Sokat siránkozunk azon, hogy kevesen olvasnak, de szerintem van egy jól meghatározható réteg a fiatalok között is, akik kultúrafogyasztók, és ha magas labdát adunk, azt hajlamosak leütni. Ilyen labda volt idén a könyvheti Irodalmi Peepshow is, amikor az írókat beültettük egy pavilonba, és a közönség megleshette, hogy mit csinálnak odabenn. Mindenki kitalált magának egy saját kis performanszot.

50 helyett 106 kilométer per órával száguldott, ennyit kell fizetnie