Libera botrányos Legója

Hiába a sok trendi játék, a Lego örök, sőt, kultusz. Cikkünk főhőse egy ravasz lengyel művész, aki néhány építőkockából világméretű botrányt rakott össze.

Dobozba csomagolt botrány

Az egyik ravasz művész egy nem csak hazájában, de nemzetközileg is elismert és elátkozott lengyel alkotó, Zbigniew Libera. Libera személyesen megtapasztalta a kommunista Lengyelország börtönvilágát – szamizdat terjesztéséért ültették le 1982-ben –, nevét elsősorban az 1996-ban Lego építőelemekből összerakott náci haláltábor-makett tette ismertté. Művével komoly indulatokat váltott ki: megvádolták például azzal, hogy bagatellizálja a holokausztot.

A dolog pikantériáját fokozza az is, hogy teljesen eredeti, boltban kapható Lego-készletek felhasználásával készült, erősítve azt az értelmezést, miszerint a totalitárius őrület a valóság leghétköznapibb elemeiből állítható össze. Libera hat készletet készített a bolti termékből, majd az újszerű funkciót nyert elemeket olyan dobozokba szuszakolta – az eredmény kísértetiesen emlékeztetett a világhírű cég eredeti csomagolásaira. A végtermék a „Lego koncentrációs tábor” terméknevet kapta.

Botrányból művészi szimbólum

Liberának most azzal sikerült bekerülnie a hírekbe, hogy elhíresült műalkotása végleg a lengyel kulturális élet fősodrában kapna megtisztelő helyet. A varsói Modern Művészetek Múzeumának baráti köre ugyanis éppen azon fáradozik, hogy előteremtse az egyik kollekció vételárát – számolt be erről a legnagyobb lengyel napilap. Még az év elején született egy szándéknyilatkozat, mely szerint az intézmény még év végéig előteremti a szükséges összeget, 55 ezer eurót. Csakhogy időközben az egységes európai fizetőeszköz az egekbe szökött, a szponzoroknak meg nem nagyon akaródzik éppen most támogatni a kortárs művészetet.

A múzeum ezért a szélesebb nyilvánossághoz fordult, bízva abban, hogy sikerül év végéig előteremteni a hiányzó pénzösszeget, átszámolva nagyjából 9 millió forintot. És hogy miért fontos ennyire Libera és a botrányos kamutermék? A múzeum egyik vezetője szerint azért, mert a kilencvenes évek emblematikus munkája, ami elindította a történelmi traumák kibeszélését a lengyel művészeti életen belül.

És még egy kis „legológia”

Az nagyjából sejthető, hogy nem a Lego cég fogja kipótolni a hiányzó összeget, annak ellenére, hogy a kezdet kezdetén Libera ingyen kapta meg az alapkészleteket – a sértett cég arra hivatkozott utóbb, hogy nem volt számukra egészen világos, a lengyel művész mire is akarja használni azokat. A játék viszont mára jóval többet jelent egyetlen termékcsaládnál: nemzetközi kulturális kód lett belőle. Erről tanúskodnak például az utóbbi években egyre népszerűbb „Lego-filmek” vagy „brickfilmek”. Ezek az animációk főleg a Youtube-on terjednek, és általában jóval kevésbé politikusak, mint Libera alkotása, bár fő vonzerejüket pimaszságuk adja. Gyakran közismert filmek gyilkos paródiái.

Az önkifejezés és a gúny eszköze egyaránt lehet egy Lego-képregény megalkotása is, ehhez is minden szükséges eszköz könnyen fellelhető a világhálón. A filmek és a képregények esetében is meglehetősen lazán kezelik az alkotók az eredeti termékcsalád nevének felhasználását. Persze van, aki nem csak könnyed perceket kíván szerezni magának és másoknak, hanem életművet igyekszik építeni Lego elemekből.

A megszállottak egyik leghíresebbje Nathan Sawayaa. A New York-i illetőségű alkotó műtermét több mint másfél millió Lego kockával osztja meg, amelyekből hol derűsebb, hol szürreálisabb szobrokat alkot. De nem csak ő lehet hálás a cégalapító dán asztalosmesternek. A kétezres évek egyik alapzenekara, a The White Stripes is sokat köszönhet ennek a legós videóklipnek: