Múzeumba kerültek Németh László kéziratai

Nem is gondolnánk, mekkora érték egy nagy író kézirata. Ha tudnánk, még jobban értékelnénk, mit jelent, hogy Németh László hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeum ajándékba kapta meg.

A mai napig számos, már klasszikusnak számító író és költő keze írása forog a kéziratpiacon (például az antikváriumok kínálatában), és sokak hagyatéka még mindig a hozzátartozók, örökösök tulajdonában van, így a múzeumok gyakran arra vannak (vagy lennének) kényszerítve, hogy súlyos milliókért vásárolják azokat meg. – Ez múzeumi mértékkel mérve kisebb nemzeti beruházásnak minősül, amire nagyon nehéz összepályázni a szükséges forrásokat – árulja el Varga Katalin, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) kézirattárának vezetője.

Ezért is volt számukra hatalmas öröm, hogy Németh László lánya, Németh Judit úgy döntött: édesapja hagyatékának jelentős részét ajándékba adja a PIM-nek. Nem is ő volt az első: az elkövetkezőkben egy „köszönőrendezvény„–sorozatot is terveznek azoknak az alkotóknak és örököseiknek a tiszteletére, akiknek ilyen nagyszabású adományokat köszönhetnek. Ajándékként került a múzeum tulajdonába az idén például Rába György hagyatéka is.

Németh Judittól főleg műveket, például a Magam helyett kéziratát, verseket és Németh László feleségével, Démusz Ellával folytatott levelezését kapta meg ajándékba a PIM. Varga Katalin nem tartja valószínűnek, hogy sok publikálatlan művet találnának ebben a csomagban. Németh László lányai eddig is nagy gondot fordítottak arra, hogy édesapjuk írásait megjelentessék, még az idén is napvilágot láttak eddig kiadatlan művek (legutóbb a Nap Kiadó gondozásában A magyar forradalomról című esszékötet). – De még így is előfordulhat, hogy több, eddig töredéknek gondolt írás összeáll egy egésszé, vagy pedig publikálatlan műveket találunk – mondja Varga Katalin.

Németh László egyébként nagyon rendszeres ember volt, iskolai füzetekbe dolgozott, szép, jól olvasható kézírással, és keveset javított. Varga Katalin szerint nem valószínű, hogy az író megsemmisített volna piszkozatokat, ellentétben például Ady Endrével, aki mindig csak a letisztázott verseket tartotta meg. És van olyan is, aki sokkal „rendetlenebb rendszerben” dolgozott, mint Németh László. Füst Milán például még a megjelent könyvébe is belejavított, jegyzeteket, betoldott lapokat ragasztott hozzá.

Érdekes kérdés, hogy mi lesz a helyzet akkor, amikor már nem maradnak levelek és kéziratok a szerzők után. – Ezt a jelenséget már korábban is észleltük. Először a telefonálás elterjedése tizedelte meg a levelezést, olyannyira, hogy Karinthy Ferenc hagyatékában alig találtam közeli barátaival, például Örkény Istvánnal és Somlyó Györggyel váltott leveleket – meséli a kézirattár vezetője –, kinyomtatott emaileket viszont manapság már kap a múzeum, ezeknek a feldolgozására ki is találtunk egy rendszert. Persze ezen a téren nagyon fontos, hogy az író partner legyen a saját archívuma elkészítésének, különben baj van. Ami pedig a winchestereket illeti, ezek élettartama túl rövid ahhoz, hogy a műveket biztonsággal tárolhassuk. A kézirattár a digitális archiválás elterjedése dacára is mindent kinyomtat, mert a papír alapú archívum még mindig a legbiztonságosabb.