Csináljunk irodalmi estet, miféle irodalmi estet, afféle irodalmi estet, te csináltál már olyat, nem csináltam, én sem, na nem baj, ismerek valakit, aki ismer olyat, aki tudja, hogyan kell, különben is, voltam kettőn, láttam, hogy csinálják, vágjunk bele, vágjunk, oké.
Te tudod-e, mi kell hozzá, hát kell egy moderátor, miféle moderátor, afféle moderátor, most úgy érted, hogy tök mindegy, miféle, persze hogy úgy értem, a lényeg, hogy mondjon három okosat az íróról, hogy mondjuk: „mesterien bánik a nyelvvel” vagy „máig érvényes tartalmakat fogalmaz meg”, de az nem lesz újdonság, ezeket mindenki tudja, minek az újdonság, nem az a lényeg, úgyis hallották már ezerszer, a lényeg, hogy okosan hangozzék.
Menjünk tovább a vendégre, vendég is kell, hogyne kellene, lehetőleg fontos ember, mondjuk Szíjjártó Péter, dehogy Szíjjártó Péter, te szerencsétlen, nem politikus kell, hanem aki humán tudományokkal foglalkozik, miért, a politika nem humán tudomány, mittudomén, hagyjál már a hülyeségekkel, koncentrálj, legyen mondjuk az a filozófus, mi köze annak az íróhoz, mi köze lenne, hát olvasta, mi más köze lehet az embernek egy íróhoz, komolyan mondom, veled sem kezdek többet semmihez.
És kell egy zenész, miféle zenész, olyanféle, aki zenél, és ennek van bármi köze az íróhoz, miért kellene, hogy köze legyen, ez zene, olyan kulturális termék, melynek élvezete minden helyzetben stb. stb., és mikor zenél, az elején vagy közben is, bármikor zenélhet, amikor úgy tűnik, hogy a dolog elakad, és honnan tudja, hogy most elakadt, onnan, hogy a moderátor szól neki, hogy most akkor kérünk szépen még egy kis hangszeres tudodmit, és a moderátor honnan tudja, hogy elakadt a dolog, hát onnan, hogy többnyire ő tehet róla, te teve, többet se kezdek én veled semmihez.
És miről fog ez a sok ember ott beszélgetni, miről-miről, hát az íróról, de ismerik ezek egymást egyáltalán, nem ismerik természetesen, egymás munkásságát sem ismerik, de nem ám, akkor hogyan fognak beszélgetni, hát az írót ismerik mindannyian, az író a kapocs, hát még mindig nem érted, és miket fognak mondani, hát ami eszükbe jut, de főleg olyanokat, amilyeneket szoktak, milyeneket szoktak, hát a szokásosat, hogy „az irodalom a fantázia terméke, mégis köze van az élethez”, meg hogy „írás, nyelv és társadalom közötti összefüggések”, de ez az egész egyáltalán nem is hangzik érdekesnek, érdekes, te jó Isten, mik jutnak eszedbe, hogy nyílt volna meg a föld alattam, amikor ide vettelek, nem kezdek én veled többet semmihez.
