A múzeum szó eredetileg a múzsáknak emelt szentélyeket jelölte. Amikor valami múzeumba kerül, az ember képzete az, hogy „nem szabad hozzányúlni.” Egy 20-21 éves fiatal tehetségnek a múzsától inkább jó sok csók kell, semhogy munkásságát lezárva elemezzük műveiket. A Mai Manó házban nem rég még Robert Capa képeit nézhettük meg, január 27-ig azonban a Budapesti Kommunikációs Főiskola tavaly indult Médiaművészeti Intézete fotográfus szakának első évfolyamos munkái jelennek meg szinte befogadhatatlan mennyiségben. A kiállításon több mint 250 kép teríti be a kiállítás falait, így elsőre épp valami furcsa performansznak tűnhet a szemlélő számára. A tárlat azonban nem egy „koncept”, hacsak magát a „fotográfiai felsőoktatást” nem tekintjük önmagában annak.
A magyar fotográfia első, világhíres generációja ugyanis még nem járhatott főiskolára, egyetemre, hisz a műfaj első felfedezői közé tartoztak. Később megjelent a fotográfia területén is a felsőoktatás, s ebben évtizedekig a MOME Fotó szakja élvezte a monopóliumot. Ez a monopólium az utóbbi években sokat veszített jelentőségéből, hisz a fotográfia az egyik legdemokratikusabb művészi kifejező eszköz. A digitális fotózás és az internet a teljes műfajt gyökeresen megváltoztatta, az oktatási struktúra azonban sokáig változatlan maradt hazánkban.
Évről évre egyre többen érkeztek, érkeznek „kívülről” a fotográfia világába, s immár rangos nemzetközi elismeréseket is szereznek a „homo novusok”. Erre a folyamatra reagált pár évvel ezelőtt a Fotográfus.hu, a mostani szakvezető, Gőbölyös Luca első magániskolája. Mondhatni ebből lett a BKF új műhelye, s ezzel a „felsőfokú fotográfus képzés” immáron hivatalosan is „többpólusú”. A kiállítás elsődleges szereplője tehát a műhely, s nem annak tagjai. Jóval inkább körvonalazódik az új iskola karaktere, ízlése, semmint a diákok képessége. Az iskolai feladatokat, saját munkákat ömlesztve megmutató tárlat igazából sem gyűjteményes kiállításnak, sem iskolai kipakolásnak nem nevezhető, és messzemenő következtetéseket nem lehet levonni a munkákból sem.
Korai is lenne ez, hisz egy főiskola esetében a diploma előtt minden lehetséges. A diákok kibuknak, szakot cserélnek. Útjaikat még félévenként váltják, zsákutcáikból – ha vannak – hamar kijönnek. Kiemelkedő tehetségek persze tagadhatatlanul vannak, de őket kiemelni azért sem ildomos, hisz ők is „csak” diákok, s a korán jött sikernél nincs veszélyesebb. Kiemelkedő képek minden diáktól akadnak, s úgy tűnik a MOME alapvetően konceptualista ízlésével szemben egy értelemszerűen „experimentálisabb” iskola körvonalazódik. Érdemes ezért is elmenni, s magunk megkeresni kedvenceinket, betekinteni a magyar fotográfia új műhelyének első évfolyamába, amelyet követhet még számtalan, de amilyen úgysem lesz még egy. Lévén, hogy ők az elsők.
(Az elsők – A Budapesti Kommunikációs Főiskola Fotográfia szakos bemutatkozó kiállítása a Mai Manó Házban. Január 27-ig)
