Genf 300 év után megköveti Rousseau-t

Genf városa, amely annak idején máglyára vetette Jean-Jacques Rousseau könyveit és száműzte a gondolkodót, nagyszabású előkészületeket tesz arra, hogy méltóan ünnepelje híres fia születésének 300. évfordulóját.

A „2012, Rousseau mindenkinek” rendezvénysorozat egész éven át tart, bemutatva az író, a filozófus, a pedagógus, a zenész, a növénygyűjtő ezerféle arculatát, azt a Rousseau-t, aki termékeny élete során mindenről és önmagáról is oly sokat írt. A tematikus kiállítások, előadások, hangversenyek, filmek, séták és kollokviumok méltó keretet biztosítanak a júniusi évfordulóhoz: Rousseau 1712. június 28-án született a genfi Grande Rue 40 számú házában, amely ma múzeum.

Rousseau bölcselete és annak hatása tanfolyamok témája lesz a genfi egyetemen, továbbá kiállítást is rendeznek róla a következő beszédes címmel: „Élve vagy halva, de mindig nyugtalanítani fogja őket”. Alain Grosrichard, a kiállítás biztosa, a XVIII. század történelmének szakértője, aki egyben a genfi Jean-Jacques Rousseau Társaság elnöke is, kissé bővebben így fejti ki a cím értelmét: „A három évszázada halott író ma is nyugtalanít, nem hagy nyugodtan aludni, ma is időszerű kérdéseket tesz fel”.

„Kezdettől fogva marginális pozícióból jelentkezett, olyan barbárként lépett fel, aki radikálisan kétségbe vonja a civilizációt, amelyben él és brutálisan felrázta az önmagáról alkotott illúziójába belefeledkezett évszázadát” – mondja Rousseauról Grosrichard. A XVIII. századi gondolkodó hevesen ostorozta az individualizmust, az anyagiasságot, ami ma is jellemző és ma is károsítja a társadalmat.

Rousseau gondolatait az emlékévben fiatal filmesek is feldolgozzák. Pierre Maillard rendező irányításával „Rousseau a hibás” gyűjtőcímmel rövidfilmek foglalkoznak az egyenlőtlenség, a természet, az oktatás, a szerelem témájával, a mai valóságra alkalmazva az író szavait. Rousseau több egy „nagy halottnál” – sokkal inkább „nagy élő, aki a korokon és a nemzedékeken át közvetlenül, kortársként szól hozzánk” – fejti ki Maillard.

Francois Jacob, a tricentenárium ünnepségeinek társigazgatója, a Rousseau-könyvtár vezetője a filozófus gondolatainak időszerűségét emeli ki. „Ő volt az, aki politikai téren megteremtette az intellektuális keretet annak a társadalomnak kialakulásához, amelyben élünk” – mutat rá. „Ma is olvassuk munkáit, és talán jobban is értjük őket, mint korábban, mivel már ismerjük a gondolkodás további fejlődését. Így például a Vallomások ma is alapszöveg, de ma a pszichoanalízist is tekintetbe véve tanulmányozzuk”.

A tricentenárium alkalmából Rousseau munkássága Brazíliától az Egyesült Államokig világszerte téma lesz, megemlékezésekre kerül sor Isztambulban vagy Tokióban is. Jean-Jacques Rousseau órás dinasztiából származott, apja és nagyapja is ezt a mesterséget folytatta. Édesanyja meghalt, apja sorsára hagyta, amikor Jean-Jacques nyolcéves volt. Ő maga 16 éves koráig élt Genfben, ahová ezután is többször visszatért hányatott élete során. Amikor megjelent Émile című oktatási munkája, a genfi hatóságok megrémültek a szerző forradalmi szellemiségétől és 1762-ben száműzték a városból, műveit pedig a városháza előtt elégették.

„Rousseau-t sohasem szerették igazán Svájcban” – jegyezte meg Francois Jacob, utalva azokra a heves vitákra, amelyekre 1912-ben az író bicentenáriuma adott alkalmat. Az író érzései szülővárosa iránt szintén a gyűlölet és a szeretett között ingadoztak: lemondott genfi polgári címéről, de egész életében meghatva idézte apja intelmét: „Jean-Jacques, szeresd hazádat!”.

A Rhone folyó közepén a Rousseau-sziget is megújult. Központjában az író szobra, James Pradier alkotása ezentúl Genf városa és nem a tó felé néz, mintegy jelképeként annak, hogy a tricentenárium a végleges megbékélésre is alkalmat ad a város és nagy fia között.