Saját Otello, avagy a világ egyik legszebb tragédiája

Péntek este a Művészetek Palotájának vendége volt a Pécsi Balett, a társulat az Otellót mutatta be a budapesti közönségnek. Az előadás után a rendező-koreográfussal beszélgettünk.

Bár a Müpában óriási tömeg fogadott, az Otello a várakozásokkal ellentétben nem volt telt házas darab. A jegyeladások alapján majd minden hely elkelt, a nézők egy része mégsem jött el az előadásra. Lássuk, mit hagytak ki!

Mivel az Otello szövevényes, bonyolult cselekményét nem könnyű szavak nélkül bemutatni, Vincze Balázs rendező-koreográfus egy lecsupaszítottabb történetet mesél. A darab főszereplői: Otello (Molnár Zsolt), Desdemona (Czebe Tünde), Jago (Pataki Szabolcs), Emilia (Nagy Írisz), és Cassio (Dóri István). A Verdi operájára épülő darabot Riederauer Richárd zeneszerző írta színpadra.

Az első felvonás eleje számomra kissé kaotikus, még nem lehet tudni teljes bizonyossággal, melyik táncos alakítja Jagót és melyik Cassiót. A szereplők itt még nem nyilvánulnak meg olyan egyértelműen. A felvonás kezdetekor óriási vászonra vetítenek, hogy ezzel is segítsék a nézői asszociációkat. A díszlet végig nagyon minimalista, a táncosok ügyesen mozgatják, rendezik a hatalmas asztalokat, miközben egy pillanatra sem törik meg a történet folyamatosságát. Bár a tánckar mozgása nem mindig egységes, néhány pillanatra kicsit szétesik az összhang, ezt leszámítva mozgalmas, látványos első felvonást látunk. Riederauer zenéje hatásos és kitűnő alapja a balettnek, bár az énekkel való játékot olykor feleslegesnek érzem.

A második felvonás már jóval egyértelműbb, szépen különválnak egymástól a karakterek, és ahogy elindul a zene, máris magával ragad az érzelmek sokasága. A táncosok némán mesélnek. Molnár Zsolt szenvedéllyel táncolja a kétségek közt őrlődő, féltékeny szerelmest, Otellót. Párja, Czebe Tünde a szűzies, finom, játékos Desdemona. Pataki Szabolcs a legerősebb szereplő, kiváló ármánykodó, aki „szavaival” megmérgezi Otello elméjét. Bár nehéz a választás, egyéni véleményem alapján Nagy Írisz szólója és Otello halála a balett legkiemelkedőbb részei.

Az Otello a világ egyik legszebb tragédiája, a Pécsi Balett pedig megmutatta, hogyan lehet a szerelmet, a szenvedélyt, a játékosságot, a féltékenységet, az árulást és a bosszút a tánc egyetemes nyelvére fordítani.

(Pécsi Balett: Otello – Művészetek palotája Fesztivál Színház, 2012. január 20.)

Vincze Balázs, a Pécsi Balett igazgatója a kortárs balettről és az Otellóról

– Mit gondolsz, mi Magyarországon a tendencia, a nézők inkább a kortárs balettet kedvelik, vagy a klasszikus balett is az élvonalban van?
– Ahhoz már túl régóta működik a kortárs tánc Magyarországon, hogy azt mondhassuk, ez egy újfajta dolog. Azt veszem észre, ha klasszikus irodalomból merítünk egy balettet, például a Giselle-t vagy a Csipkerózsikát, és azt próbáljuk a modern formával, táncmozdulatokkal ötvözni, arra általában fogékony a közönség. A cselekmény az, ami a kapaszkodó a nézőknek.

– Az idősebb generációt lassan felváltja egy fiatalabb közönség, hogyan próbálsz velük kommunikálni?
– Fontosnak tartom a fiatalok megszólítását, az Otellóban például a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola növendékei is táncolnak. Mivel a Pécsi Balett 52 éves, most érezzük azt, hogy volt egy nagy rajongótábor, amely lassan kiöregedik, és egy új nézőközönséget kell kinevelni. A zene is próbálja megszólítani a mostani generációt, és azt hiszem, ennek látványos eredményei is vannak. A szakma egyre nehezebb, hiszen a közönség mindig akrobatikusabb, bonyolultabb elemekre vágyik. Így a modern táncba egyre több ilyen mozdulat kerül be. Optimálisan 10-15 év közötti periódus, amit egy táncos komolyan, erőteljesen tud csinálni, sokaknak hamarabb is el kell hagyni a pályát. Óriási a vágy a táncosokban arra, hogy megmutassák, mit tudnak, hatalmas a versengés egy-egy szerepért.

– Mi a véleményed a ma estéről, hogy sikerült az előadás?
– A Művészetek Palotájában fellépni számomra nagyon nagy dolog, jók a feltételek ahhoz, hogy kiváló előadások szülessenek. Úgy érzem, nagyon jó volt a közönség, bár tény, hogy a darabjaim vagy nagyon tetszenek a nézőknek, vagy egyáltalán nem. Amikor elkezdtem az Otellót, nem tudtam, mit vállalok, Magyarországon eddig csak a Magyar Nemzeti Balett és Eck Imre koreografálta a darabot 1980-ban. A cselekmény nagyon szövevényes és bonyolult, nem volt egyszerű feladat mozdulatokkal elmesélni a tragédiát. A nézők közül sokan nem is olvassák el, hogy ez nem Verdi Otellója, hanem Riederauer Richárd átirata. Szerettem volna a saját Otellómat bemutatni, nem Shakespeare-ét vagy Verdiét.

– A hírekből kiderült, hogy a Jagót táncoló művész, Szabó Márton novemberben megsérült, ezért a szerepét Pataki Szabolcs vette át, aki eredetileg Cassiót táncolta volna. Ez mennyiben okozott nehézséget az előadásban?
– Szabó Márton szerencsére már felépült, decemberben már táncolta a szerepet Pécsett. Most felváltva táncolják Pataki Szabolccsal Jago szerepét, a következő alkalommal Szabó Mártont láthatják a nézők.

– Mint laikus, éles különbséget tapasztaltam a Desdemonát és az Emiliát játszó táncos között alkatilag, és mozgásban is. Nagy Írisz egy erősebb csontozatú, határozottabb táncos, míg Czebe Tünde finomabb, törékenyebb alkat. Ez koncepció volt?
– Igen, próbáltam úgy választani a szereplőket is, hogy Emilia és Desdemona karaktere összekapcsolódjon a balett-táncos saját személyiségével. Számomra nagyon fontos volt, hogy érzékeltessem, az élet kiszámíthatatlan, amire soha nem tudunk felkészülni, és mindig hoz váratlan eseményeket. Érdekes, hogy az egyik oldalon ott van Otello és Desdemona, egy tökéletes, harmonikus szerelem, ami végül egy tragédiába torkollik, mellettük pedig Jago és Emilia, egy agresszív, rosszul működő kapcsolat, ami mégis túléli a megpróbáltatásokat. Éles párhuzamba akartam állítani ezt a két kapcsolatot.

– Mikor láthatunk titeket legközelebb Budapesten?
– A z Otellónak ez volt a fővárosi bemutatója, jelenleg három darabot játszunk a Müpában, legközelebb február 3-án mutatjuk be a Giselle-t, 29-én pedig a Hófehérke és a hét törpét. A Nemzeti Táncszínház intézi a fellépéseket, összesen nyolc előadásunk lesz ebben a félévben.

– Külföldi előadásokat is terveztek az idén?
– Természetesen, ebben az évben Lendvába és Kínába fogunk menni. Mivel a tánc egy nemzetközi nyelv, ezért nekünk könnyebb utazni, mint egy színházi társulatnak. Az elmúlt öt évben többször voltunk Mexikóban és Franciaországban is, mindig vannak lehetőségek. A táncosoknak fontos az új környezet, kicsit felfrissülnek, még inkább összekovácsolódnak a turnékon.

– Van már ötleted, mit szeretnél a jövő évadban bemutatni?
– Folyamatosan gondolkodom, hogy mit kellene, évi két bemutatónk van, egy nagyszínpadi és egy kamarabemutató. Még nincs biztos döntés, csak ötletek, a Máté-passión gondolkodom, esetleg még egy operán.