Újrakezdés egy gorillával

A kortárs orosz irodalom népszerű alakjainak, a Presznyakov testvéreknek a művét mutatta be a Thália Színház múlt héten Bagó Bertalan rendezésében.

Valahol egy szupermarketbe betéved egy férfi: chipset akar venni, mindegy, milyet, tejfölös-zöldséges úgysincs. Aztán megjelenik az egyik alkalmazott, és Jon (Csuja Imre) élete innentől kezdve fenekestől felfordul. Az eladó rábeszéli, azt a zacskó rágcsálnivalót vegye meg, amiben sorsjegy van. Jon beadja a derekát, csak hagyják már békén. Aztán persze minden úgy történik, ahogy az eladó megjósolta: a férfiból jachttulajdonos lesz, és elhiszi magáról, hogy ő a második Noé. A kiválasztott.

A Presznyakov testvérekre jellemző módon nem a megszokott dramaturgiai vonalvezetés jellemzi a Csónakot: a jelenetek csupán foszlányképek egy-egy szereplő életéből, egy adott pillanatban csatlakozunk csak be történetükbe. A mozaikokból a nézőnek kell megalkotnia a teljes valóságot. Van itt butácska kirakatfeleség (Pap Lujza), tudálékos, meghasonlott lelkű kamasz (Szamosi Donáth), a feleségét a háza előtt eltemetni akaró aggastyán (Gosztonyi János), kiüresedett irodista (Nagy Péter), színészi karrierjéért mindenkin átgázoló exfeleség (Pokorny Lia), a tiltott disznóvágások emlékétől szabadulni nem tudó rohamrendőr (Both András).

Az abszurd, fanyar humorú jelenetek sűrű szövegstruktúrákból építkeznek, Presznyakovék szépen beleszőtték a dialógusokba, mit gondolnak arról, mi történik ma Irakban, hogy látják a muzulmánokat, az amerikaiakat, a kelet-közép-európai országok nyűglődéseit, vagy épp hogyan vélekednek a média tömegbutításáról, a magányos lelkek keserű küzdelmeiről, sőt még egy színház a színházban vonalat is beleszuszakoltak a sztoriba. Bagó Bertalan filmes elemekkel operáló rendezése finoman alájátszik az összetett szövegeknek, a töredezett ritmusú jelenetek a végére egységes egésszé állnak össze. Vereckei Rita jelmezei egyszerűek, szinte semmitmondóak, a díszletek is szinte jelzésértékűek, de pont ennyire van itt szükség, a lényeg a helyzetekben rejlik. A színészek közül Pap Lujza, Both András, Gosztonyi János és az exfeleség színészpartnereként megjelenő Szegezdi Róbert játéka a legerőteljesebb.

Jon csak egy pillanatra válik hőssé: kockáztat, és elhiszi, hogy az özönvíz majd elmos mindent, jobb lesz a világ, általa pedig ő maga is. Hogy tényleg Noé nyomdokába lépjen, még egy gorillát is vásárol, erre futja a pénzéből, bár való igaz, Artúr (Atlasz Gábor) egymaga nem képes a fajfenntartásra (fennkölt létigazságok summázásra annál inkább). De Jon legalább megtette az első lépést. Sokan erre sem képesek egyedül. Mindig kell valaki, aki vállalja a bizonytalant, utána majd elindulnak a többiek is. Itt is így lesz. A végére mindenki túl akar élni. Jacht azonban nincs, az egész, ahogy azt már Jon az elején megmondta, csak átverés, reklámfogás csupán. A cégnek nem futja rá, csak egy motorcsónakot tud vigaszdíjként felajánlani. Azzal pedig hogyan is lehetne átmenekíteni a bárkit. Erre már Jon sem képes, visszatér inkább jól bevált, egyhangú életéhez. A helyzet azonban sokkal drámaibb, a Noé-sztori – a legváratlanabb módon – családi tragédiába torkollik.

(Oleg és Vlagyimir Presznyakov: Csónak, avagy előttünk az özönvíz. Rendező: Bagó Bertalan. Thália Színház, Új Stúdió. január 13.)