A könyvbemutatón sikerült egy kicsit körüljárni nemcsak a Kossuthkiflit, de Fehér Bélát is. A szerző elsősorban az egyik legjobb mai magyar regényíró, másodsorban gasztrotörténész (aki ismeri a munkásságát, tudhatja, hogy nemrég jelent meg az Ede a levesben című gasztro-esszégyűjtemény, amelyet Cserna-Szabó Andrással közösen jegyez), ezenkívül a részletek embere (hosszú évekig kutatta a kort, amelyről írt, pedig nem is kifejezetten történelmi regényről van szó), és bosszantóan széles az érdeklődési köre. Beleférnek a regények és a konyhatörténeti kutatás mellett a Magyar Nemzetnek írt tárcák is. Az új regény, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Kossuthkifli három és fél éven át készült.
A regénnyel még csak most ismerkedőknek a Király Levente szerkesztő által vezetett beszélgetésen kiderült, hogy a Kossuthkifliben kiflialakban üldöz egy postakocsit egy gyászkocsi Pozsonytól Debrecenig. A szabadságharc idején, 1849 májusában járunk, ha csak tehetjük, nem hadműveleti területen, inkább a kertek alatt. Ebben a lélegzetállítóan izgalmas, egyszerre mély és szórakoztató kalandregényben néha szürreális népmesei eseményekkel is tarkítva keressük a választ arra, hogy milyen is a magyar. „Abszolút nem volt szándékom, hogy a mai korra reflektáljon a regény, de kétségtelen, hogy vannak párhuzamok – ismeri el Fehér Béla, miután a beszélgetőpartnerek időről időre a kortárs jelenségekre vagy a közeli történelemre, például a múlt rendszerbeli ügynökvilágra asszociálnak. – Nagyon vonzó lehetőségnek tűnt úgy írni történelmi regényt, hogy maga a szabadságharc nincs benne, csak mintegy függöny mögött, ahogy a fény földereng.”
Az író azt vallja, hogy amit nem kell kitalálni, azt ne találja ki az ember. Ezek szerint a népmesei beszélő kandúrnak és százesztendős banyának álcázott orosz kémek olyanok voltak, akiket ki kellett találni. A szerző nem szereti a „mágikus realista” címkét, de a népmesei elemek más könyveihez hasonlóan ott vannak az újban is. És ott van Jókai (meg a paródiája), Benedek Elek (meg a paródiája), és a mottók között – akár a közönség soraiban – még Esterházy Péter is. Szóval szokás szerint előbb mindent összekevert, aztán Fehér Béla-i rendbe szedte, ami azt jelenti, hogy előbb-utóbb hangosan fogunk nevetni, de azt is, hogy akár eggyel közelebb is férkőzhetünk a közös igazsághoz.
Ehhez persze végig kell olvasni a regényt, és erre mi is lehetőséget adunk egy szerencsés olvasónknak: a könyvbemutató előtt nyereményjátékot hirdettünk a Kossutkifli egy dedikált példányáért (recenziónkat és a szerzővel készült interjúnkat a jövő héten olvashatják majd).
Fehér Béla saját maga sorsolta ki a szerencsés nyertest. Volt kalap is
Fotó: Székelyhidi Balázs
A MNO olvasói úgy vehettek részt a sorsolásban, hogy küldtek nekünk legalább egy olyan kreatív könyves reklámot, amely a mi összeállításunkban nem szerepelt. A jelentkezők közül Fehér Béla saját maga sorsolta ki a szerencsés nyertest.
