Ma már kevesek számára kérdés, hogy közös kincsünk az a szellemi örökség, amelyet a csángóság megőrzött a magyar nemzet számára. Szokások, táncok, dallamok, az archaikus nyelvjárás – hosszan sorolhatnánk mindazokat a történelmi-néprajzi emlékeket, amelyek egyetlen helyen találhatók meg élő formában: mégpedig a csángó falvakban.
Persze mindezzel az asszimilációt erőltető román hatóságok is tisztában vannak, így mára Moldva jelentős része teljesen elvesztette magyar identitását. Ugyanakkor egyre több faluban eszmélnek: újratanulják a nyelvet, keresik a kapcsolatot az anyaországgal, és egyre többen vallják magukat csángó magyarnak. Az anyaországban, Erdélyben és Moldvában is számos kezdeményezés indult ezen törekvések erősítésére, említhetnénk a keresztszülőprogramot, az anyanyelvoktatást, a tánctáborokat, táncházakat, vagy azt a számos civil kezdeményezést és alapítványt, amelyek a maguk módján vállalták a munka egy-egy szeletét.
Kedvcsináló a 2010-es bál műsorából:
S persze a legnagyobb figyelemfelhívó esemény a tizenhat éve tartó farsangi Csángó Bál, amelynek legfontosabb üzenete a csángó kultúra megismertetése a szélesebb közvéleménnyel. (Bár Gyimes Trianon előtt Magyarországhoz tartozott, és három faluja nagyjából Székelyföld képét mutatja a magyar nyelvhasználat és identitás arányaiban, vagyis itt sokkal jobb a helyzet, mint Moldvában, azonban megtörve a történelmi-földrajzi egységet, az egyik falut, Gyimesbükköt már jó ideje elcsatolták Hargita megyétől, és a román asszimilációs törekvések erőteljesen érezhetők.)
A szervezők a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra akarják felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, felemelkedését célzó erőfeszítésekhez. A rendezvény alapvető célja a moldvai és a gyimesi csángó magyarok rendkívül régies, páratlanul gazdag népművészetének – a viseletek, szokások, táncok – bemutatása.
A XVI. Csángó Bálon Lakatos Demeter csángó magyar költőnek állítanak emléket születésének 100. évfordulója alkalmából. A szervezők kiemelték, Lakatos Demeter volt az északi csángó nyelvjárás egyetlen szépirodalmi megörökítője. Versei – irodalmi értékük mellett – elsősorban tájnyelvi dokumentumként fontosak a magyar művelődés számára.