A Mü-Szi a kilobájtokban mérhető szoftverek és a kötvények helyett művészetben, kultúrában utazik, a mozaikszó a pesti Corvin Áruház harmadik emeletén található Művelődési Szint rövidítése. A dicsőség néhány fiatal művészé és dizájnmenedzseré, akik elérték, hogy a Blaha Lujza téren, a város közepén az egykor szebb napokat látott art déco stílusú luxusáruház évek óta üresen álló harmadik emeletét fiatal művészek vehessék birtokba.
A nosztalgia kedvéért íme a müszis fickó a kilencvenes évek elejéről:
A történet tavaly ősszel kezdődött, amikor Tillmann Lili és csapata hozzájutott az épület harmadik emeletének használati jogaihoz. Decemberben már pályázatot írtak ki, és meg is kezdődött azok kiválasztása, akik majd részt vehetnek a lecsontozott áruházszint újragondolásában. Több mint 80 beérkező pályázatból kilencfős szakmai kuratórium választotta ki a legjobb alkotókat, a StudioNomad építészcsoport pedig elkészítette a felújítás tervrajzait. A munka januárban elkezdődött, bár a flexek, fűrészek beszerzése eleinte akadozott. Mindenesetre a résztvevők hamar összeszoktak, és elkezdődött a „lakrészek” kialakítása. A helyiségekben művészcsoportok, dizájnműhelyek fognak – lehetőségeikhez mérten – heti hét teljes napon át nonstop szolgálatot tartani, azaz a Mü-Szi éjjel–nappal nyitva lesz.
De mi is az a Mü-Szi?
Az ötlet és megvalósítása egyébként tökéletesen illeszkedik az aktuális trendekbe. Korábbi cikkünkben már írtunk a közösségi szponzoráció, a crowdfunding egyre szaporodó lehetőségeiről. A trend lényege, hogy a kezdő vállalkozások és a nyilvánosság elé kilépni szándékozó művészek közvetlenül reménybeli célközönségükhöz fordulnak ötleteikkel, projektjeikkel, akik kedvező esetben pénzzel vagy munkájukkal támogatják a tervet.
A Mü-Szi ötlete más szempontból is trendkövető: együttműködésen és önkéntességen alapul, kulturális jellegű, és nem mellesleg már kezdetektől a fenntarthatóság és környezettudatosság gondolata mentén fogalmazódott meg. Fenntarthatóságát a résztvevők közös teherviselése biztosítja, az ökotudatosságról pedig a felhasználás során használt „recycling” anyagok használata tanúskodik. Azaz: a résztvevők arányosan dobják össze a bérleti díjakat és a rezsit, és főleg bontott, újrahasznosítható anyagokból oldják meg a belső kialakítást.
Ami pedig az egészben a legelőremutatóbb: a Mü-Szi nem apellál állami pénzekre, így üdítő kivétel lehet egy berozsdásodott rendszerben. A hazai művészeti élet középgenerációja hatszázszorosan be van már hálózva: a hivatalos kedvencek, az állami pénzekért siránkozó és azok elvesztését a „kultúra halálaként” interpretáló egyesületek országa lettünk. A Mü-Szi – ha képes tartani önfenntartó jellegét, deklarált szabadságát – valóban olyan kezdeményezés lehet, amely kiutat kínálhat a magyar művésztársadalom sokszor átpolitizált, nem kevésszer unalmas, belterjes világából.
A közösségi szponzoráció, a crowdfunding erősödő trendjéről szóló cikkünket itt olvashatják.
