Erland Josephson 1923-ban születette művészcsaládban. Bergmannal tizenhat évesen találkozott, amikor még amatőr színészként lépett fel Shakespeare a rendező által színpadra vitt A velencei kalmár című színművében. Bár soha nem tanult hivatalosan színésznek, az 1940-50-es években számos darabban játszott, amelyeket Bergman állított színpadra, és 1946-ban megkapta élete első kisebb filmszerepét is az Eső mosta szerelmünket című filmben.
Josephson az ötvenes évek végén már nagyobb szerepeket is játszott, többek között A bűvész című filmben Max von Sydow mellett, nemzetközi hírnevet a Jelenetek egy házasságból című film Johanja hozta el neki. Bergman leghíresebb filmjeiben – Suttogások és sikolyok, Fanny és Alexander, Farkasok órája, Szemben önmagunkkal, Próba után, Őszi szonáta – mind szerepelt. 2000-ben szeret vállalt Liv Ullaman, Bergman egykori feleségének filmjében, a Trolösa-ban, amelynek forgatókönyvét maga Bergman írta. Ullamannal legutoljára a Jelentek egy házasságból folytatásában, a Sarabandban (2003) játszott együtt utoljára.
A színész hazáján kívül is a legnagyobb rendezőkkel dolgozhatott együtt. Szerepelt többek között Peter Greenway Prospero könyvei, Theo Angelopulosz Odüsszeusz tekintete, Andrej Tarkovszikj Nosztalgia és Philip Kaufman A lét elviselhetetlen könnyűsége című filmjében.
Kevesen tudják róla, hogy író is volt, számos regényt, önéletrajzi könyvet, két versgyűjteményt adott ki, és 40 színpadi, rádiós és televíziós forgatókönyvet írt. 1966-1975 között ő vezette a Királyi Drámaszínházat, az 1990-es években a svéd filmintézetet. Marmeladupproret (Lekvárlázadás) című filmjét – amelyet ő írt, rendezett és a főszerepet is eljátszotta – 1980-ban a berlini filmfesztivál versenyprogramjába is beválogatták.
Részlet az 1973-as Jelenetek egy házasságból című filmből:
