Fotókat mentenek a katasztrófa után

A régi élet számtalan személyes emlékét, így fotók százezreit is magával sodorta a csaknem egy évvel ezelőtti japán cunami. Ofunatóban, az egyik cunami sújtotta városban egyre több ilyen felvételt „támasztanak fel” egy kis csapat tagjai: aprólékos munkával tisztítják meg az előkerült, megrongálódott fotókat a sártól, szennytől és olajtól.

A restaurálók nagyítókkal vizsgálják a családi emlékeket, és mentik, ami menthető. Ofunato hét embert foglalkoztat, akik átnézik a törmelékek és romok közül kimentett fényképeket. A fotók megtisztítását és restaurálását Kinno Szatoko papírmegőrző szakember irányítja. Ő azt mondja, hogy munkája csak egy része annak a hosszadalmas folyamatnak, amely a megtalált felvételeknek az eredeti tulajdonosokhoz való visszajuttatását jelenti.

A fényképeket először fagyasztják, hogy elejét vegyék a baktériumok mellett a penész terjedésének mindaddig, amíg meg nem tisztítják és elő nem készítik őket a bemutatásra. A feldolgozóközpont ipari méretű mélyhűtőkben tárolja az anyagot. A már rendbe hozott felvételeket fotóalbumokba teszik, és így „körözik” az ideiglenes lakóépületek területén, abban a reményben, hogy előkerülnek tulajdonosaik.

Mások maguk vizsgálják a fotókat tartalmazó dobozokat, órákon át kutatnak korábbi, a cunami által elsodort életük epizódjait megörökítő képi emlékeik után. Egyesek úgy nevetgélnek, beszélgetnek e tevékenység közben, mint egy társasági összejövetelen szokás. Mások megragadják az albumokat, és gyorsan, szinte kétségbeesetten lapozzák őket. Azok is, akik semmit sem találnak, örülnek a lehetőségnek, hogy lapozgathatják a sok ezer fotót tartalmazó köteteket, nézegethetik a gyerekeket, a ceremóniákat, és felidézhetik a cunami által felismerhetetlenül lerombolt területek hajdani arculatát.

Ha valaki olyan fotót talál, amelyről azt sejti, hogy talán olyasvalakié, akit ismer és aki túlélte a katasztrófát, Kinno csapatának valamelyik tagja körbejárja az ideiglenes lakótelepet, hogy elvigye az illetőnek a képet. Sok ezer felvétel jutott már vissza tulajdonosához, de további ezreknek máig nincs gazdája vagy még mindig a hűtőben vannak.

Kinno fogadkozik, hogy a végsőkig folytatja a kutatást. „Csak az értheti, milyen mély jelentése van minden egyes fényképnek, aki részese volt ennek a munkának, ezért annyi tulajdonost szeretnék megtalálni, amennyit csak tudok” – hangsúlyozta az asszony.