Igazi 3D-főváros lehet Kecskemét

A Kecskemétfilm életében új korszak kezdődik: mostantól korszerű háromdimenziós műhelyből érkeznek meg hozzánk a legújabb animációs filmek.

A legtöbben valószínűleg a moziban találkoznak a 3D-élménnyel, és számítógépes játékok is készülnek ezzel a technikával. Azt viszont biztosan kevesebben próbálták ki, hogy milyen érzés belepiszkálni a virtuális térbe. Ezért kezdjük ott, hogy az új kecskeméti 3D-műhelyben elhelyezték a Leonar3Do-t. Rátai Dániel találmányáról a „virtuális térben alkalmazható, háromdimenziós operációs berendezésről” a műhely bemutatóján testközelből szerezhettünk tapasztalatokat. Tulajdonképpen a háromdimenziós kijelzőt valósította meg a tervező, a kétdimenziós képet adó monitort láthatjuk három dimenzióban, és alakíthatjuk is a teret.

Tóth-Pócs Roland, a műhely vezetője nem véletlenül emelte ki, hogy mennyire felhasználóbarát szoftverrel van dolgunk: a Leonar3Do kivitelezése nem igazán bonyolult, bár rajzolni nyilván nehezebb vele, mint amilyennek látszik. Ha az ember túltette magát a 3D-szemüvegen, kap egy kis harci repülőgépre emlékeztető joysticket, amellyel a térben mozgathatja és formázhatja a három dimenzióban megjelenő testet.

A laikus látogatók kaptak a képernyőre egy gömböt, aminek mi is bátran nekiestünk. Szédítő volt a háromdimenziós élmény, de sajnos képtelenek voltunk önállóan létrehozni bár egyetlen olyan formát, ami ne fallikus ábrázolásra emlékeztetett volna, ezért hamar feladtuk a küzdelmet.

Az animációs filmeknek többnyire csak azokat a részeit készítik a Lenoar3Do-val, ahol nagyon apró térhatású részleteket kell megmutatni, alkalmazták például a Bíborcsiga című animációs rövidfilmben is. A film Tóth-Pócs Judit és Tóth-Pócs Roland közös munkája:

Kecskeméten már a mostani fejlesztés előtt is készült jó néhány ilyen animációs film: a Magyar népmesék sorozat számos epizódját is rendező Horváth Mária például háromdimenziós Négyszögletű kerek erdőben utazik. A Lázár Ervin-mesékből készülő, tizenhárom részesre tervezett sorozatból eddig egy epizód készült el, a Vacskamati virágja című. (Egyébként, ha valaki nem tudná, Vacskamati angol fordításban: Pretty Kitty.) Tóth Roland Örkény István egyik egypercesét dolgozta fel szintén sorozatindító szándékkal, és Tóth-Pócs Roland is itt készítette az Ára 2.70 forint című animációs rövidfilmjét. Már korábban is volt lehetőség a háromdimenziós megoldásokra Kecskeméten, de lényegesen nehezebben ment ezzel a technológiával korábban a munka: ahogy Tóth-Pócs Roland elmondta, akár többórányi munkát is igényelt egy-egy kép, amiből huszonötre van szükség másodpercenként, hogy a film mozogjon.

Az Autodesk3ds Max nevű szoftvert és a Leonar3Do-t a magyar állam, az Európai Unió, az Európai Fejlesztési Alap és a Docler Video Production Kft. támogatása és saját befektetés révén sikerült beszerezniük. Az Autodesk3ds Max lényege, hogy közvetlenül a gépbe rajzolnak, a papír teljesen eltűnik a folyamatból, egy digitalizáló táblára készülnek a rajzok. A változás tulajdonképpen annyi, hogy mostantól sokkal több és sokkal jobb anyag készülhet az operatőrszobának nevezett műhelyben.

Mikulás Ferenc, a rajzfilmstúdió igazgatója azt mondja: új korszak kezdődött a stúdió életében, miközben persze a múlt mementói sem kerülnek a szemétdombra. A vetítőterembe költözött a régi vágógép, a digitalizáló rajztáblákkal és háromdimenziós szoftverekkel dolgozók közvetlen szomszédságában pedig maradt hely azoknak a 35 milliméteres kameráknak, amelyekkel harminc évig készítettek filmet ebben a stúdióban, és a világon mindenütt, mióta rajzfilm a rajzfilm. Kint vannak a Magyar népmesék és a Vízipók-csodapók kézzel rajzolt, kézzel kifestett képei is.

A 3D-műhelyt Mikulás Ferenc elmondása szerint nem csak animációs filmek készítésére használnák, hanem számos más területen is. A háromdimenziós modellezés az oktatásban, általában a 3D-animáció a reklámiparban is hasznosítható, és az igazgató szerint már szó van arról, hogy a stúdió a számítógépes játék-gyártásba is bekapcsolódjon.

A Kecskemétfilm Kft. nem hagy fel a hagyományos rajzfilmek készítésével sem. Bár Tóth-Pócs Roland azt mondja magáról, hogy ő már teljesen a 3D-korszak gyermeke, mégis hozzátette, hogy Kecskemét nem csak a műhely adottságai miatt fontos, hanem azon tapasztalatok miatt is, amelyek az elmúlt évtizedekben felhalmozódtak a rajzfilmstúdióban.

Fontos lenne, hogy a fiatalok itt tanuljanak, hogy a Kecskeméten összegyűjtött tudás öröklődjön, és felhasználják a 3D készítésénél is. Önmagában, ezek nélkül a tapasztalatok nélkül a 3D technológiája igen keveset érne – vélte Tóth-Pócs Roland. Azt is elárulja, hogy a dolog visszafelé is működik, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy az új programok nagyon felhasználóbarátok, és azok az animátorok is könnyedén el tudják sajátítani a használatukat, akik más technológiákkal dolgoztak eddigi pályájuk során.