A tavaly elhunyt Zolnay Zsuzsát a versmondás szeretete irányította a színi pálya felé. Egy országos versenyen Latinovits Zoltán mögött végzett a második helyen, később megnyerte a középiskolások országos szavalóversenyét. 1951-ben több ezer jelentkező közül vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A háromfordulós felvételi vizsga után kilencvennyolcan kezdhették el a tanulmányaikat, közülük a diplomáig tizenhatan jutottak el. Zolnay Zsuzsa 1955-ben végzett Rádai Imre, Sulyok Mária és Básti Lajos tanítványaként Földi Terivel, Kállai Ilonával, Schubert Évával, Horváth Gyulával, Nagy Attilával együtt.
Friss diplomásként – zsebében a Nemzeti Színházhoz szóló előszerződéssel – egy évadot Miskolcon töltött, ahol jobbnál jobb szerepeket kapott. Az 1956-os szezont már a fővárosban töltötte az ország első társulatának tagjaként, a Nemzeti Színházhoz haláláig hű maradt, 1989-ben örökös tag lett.
Zolnay Zsuzsa jellemformáló készségét, sokoldalúságát főként karakterszerepekben kamatoztatta. Játszotta Évát (Az ember tragédiája), Antigonét, Szakhmárynét (Úri muri), Titániát (Szentivánéji álom), Capuletnét (Rómeó és Júlia), Kossuthnét (Fáklyaláng). Egy időben Sopronban is játszott, a beteg Schubert Éva szerepeit vette át a Petőfi Színházban. Filmen kevesebbet láthatta a közönség, pedig bátyja Zolnay Pál filmrendező volt. Kisebb-nagyobb szerepeket kapott a Mici néni két élete, Az örökös, a Déryné, hol van? és a Szeleburdi vakáció című filmekben.
A híres, nagy beugrók közé tartozott, egy-két nap alatt képes volt elsajátítani olyan szöveget, amelyet a társulat hónapokig próbált. Egész életében kiemelkedett színésztársai közül szép beszédével. Művészi pályáján végig jelentős szerepet játszottak a versek, többször végigjárta az országot és a határon túli magyarlakta területeket műsoraival.
Zolnay Zsuzsa a színészóriás Básti Lajos felesége volt. Lányuk, Básti Juli Kossuth-díjas színésznő, a hazai színművészet jeles alakja. Zolnay Zsuzsa művészi munkáját 1974-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, az epizodistáknak járó, Gobbi Hilda által alapított Aase-díjat 2001-ben kapta meg. Budapesten hunyt el 2011. április 28-án.
