A papírforma érvényesült a 62. Berlinalén, s ezt már megelőlegezte Mike Leigh kijelentése is a díjátadó elején, amelyben a zsűrin belüli harmóniáról és egyetértésről számolt be. A komoly szakemberekből álló grémium – Mike Leigh mellett Anton Corbijn, Asghar Farhadi, Charlotte Gainsbourg, Jake Gyllenhaal, François Ozon, Boualem Sansal és Barbara Sukowa – a mindenki nyerjen elvnek megfelelően díjazta a versenyprogram filmjeit. Tény, idén nem volt olyan kiemelkedő darab, mint tavaly a Nader és Simin – Egy elválás története, de napok óta arról beszélt mindenki, hogy a két legveretesebb darab a Barbara és a Caesar Must Die. Hozzájuk nőtt fel a fesztivál végén a magyar Csak a szél, így várható volt, hogy a legfontosabb díjakat köztük fogják szétosztani.
Végül a zsűri nagydíját kapta Fliegauf Benedek a romagyilkosságok inspirálta filmért, azaz két egymást követően évben nyerte el a Magyarország az Ezüst Medvét (tavaly Tarr Béla kapta a díjat A torinói lóért). A rendező a díjátadót követő sajtónyilatkozatok során a 3Sat tévécsatornának úgy fogalmazott, hogy alkotását nem politikai kiáltványnak készítette, nem is szeretne a politikai eseményekbe avatkozni. Ehelyett csak a jelenségre akarta felhívni a figyelmet.
Bizony meg kell becsülnünk ezt a pompás sikert is. Igaz, az Arany Medvéhez nem sok hiányzott, s régen volt magyar alkotás ilyen közel a végső győzelemhez, de az az igazság, egy-két napja már benne volt a levegőben, hogy a legendás Taviani testvérpár valami igazán széppel fog Berlinből távozni.
A rendezőpáros számos remek film mellett készített gyengébb darabokat is, így most kézenfekvő volt számukra az Arany Medve odaítélése a kritika által is egyik legjobban kedvelt filmért, a Caesar Must Die-ért, amit így afféle életműdíjnak is értelmezhetünk. Ezzel két fél-dokumentarista mű nyerte el a játékfilmek között a legrangosabb díjakat, s Mike Leigh keze egészen biztosan vastagon benne lehetett a végső döntésben. Ezt a Tavianik is sejthették, mert köszönőbeszédükben külön kiemelték, hogy milyen szerencsések a zsűrivel és Mike Leigh-vel. A zsűrielnök pedig bölcsen úgy vélhette, ha Fliegauf így folytatja karrierje építését, eljön majd számára is az Arany Medve, hiszen olyan fiatal még. A rebellis és politikus darabok közepette tehát összességében kiszámíthatónak nevezhető, és mindenképpen konzervatív döntések születtek.
A zsűri egyik legmeghatóbb döntése mégsem a Tavianik elismerése, hanem kétségtelenül a legjobb színésznő díja volt, amelyet a War Witch című, afrikai gyerekkatonákról szóló film tinédzser főszereplőjének, Rachel Mwanzanak ítéltek oda. A közönség ovációja közepette a fiatal lány szinte el sem hitte, hogy nyert, ám aztán annál érettebben köszönte meg az elismerést.
A forgatókönyvnek járó Ezüst Medvét kisebb meglepetésre az A Royal Affair című, a 18. századi dán uralkodócsalád drámájáról szóló alkotás nyerte, utóbbiban nyújtott alakításáért pedig a legjobb színész díját Mikkel Boe Følsgaard kapta – megérdemelten.
A játékfilmes mezőnyben A Royal Affair egyedüliként kapott két rangos elismerést. Az Alfred Bauer díjat innovatív teljesítményért ítélik oda, az elismerést idén Miguel Gomes Tabu című alkotása nyerte, amely korábban már a nemzetközi kritikusok FIPRESCI-díját is kiérdemelte. A kínai White Deer Plain-t a legjobb művészeti teljesítményért jutalmazták, az elsőfilmes díjat pedig a holland Boudewijn Koole kapta a Kauwboy című mozijáért. Ursula Meier Sister című svájci-francia mozija egy különdíjnak szánt Ezüst Medve díjban részesült, a korábban átadott életműdíjat pedig idén Mery Streep kapta.
Az idei Berlinale híreiről, Fliegauf Benedek filmjének kinti visszhangjáról bővebben itt olvashatnak.
