Ring of Fire, Walk the Line, Folsom Prison Blues: az amerikai countryzene fantasztikus egyénisége, Johnny Cash február 26-án lenne 80 éves. Már életében nemzeti intézménynek számított Amerikában, ő az egyetlen, aki egyaránt tagja volt a rock, a country, a gospel és a dalszerzők dicsőségcsarnokának, számaival olyan nagyságokat inspirált, mint Bruce Springsteen és Bob Dylan.
Cash a gazdasági válság idején, szerény körülmények között nőtt fel, már kiskorától dolgozott gyapotföldön és autógyárban is. Soha nem felejtette el, honnan jött, sok dalában énekelte meg a szegény emberek küzdelmes életét. Tizenkét évesen írta első dalait, s középiskolásként már énekelt a helyi rádióban. A koreai háború kitörése után a légierőhöz került, zsoldjából vette meg első gitárját. 1954-ben leszerelt, megnősült és Memphisbe költözött.
A következő évben bekopogtatott Sam Phillips híres Sun stúdiójába, ahonnan Elvis Presley (akit később ki is parodizált), Roy Orbison és Jerry Lee Lewis karrierje is elindult (utóbbiakkal zenélt is együtt). Első sikere 1955-ben a Cry Cry Cry volt, ezt követte a Folsom Prison Blues és az I Walk the Line, amely a poplistákra is felkerült.
Az ötvenes évek közepétől már évente háromszáznál is több koncertet adott, s hogy a tempót bírja, előbb a szeszhez, majd a drogokhoz fordult. Az „eredmény” nem maradt el: előbb a slágerek, aztán a rajongók is elmaradtak, felesége elhagyta, végül karrierje mélypontján börtönbe került. A gödörből későbbi felesége, June Carter énekesnő segítségével tudott kikecmeregni, az asszony kezét egy koncerten, a közönség előtt kérte meg 1968-ban, s élete végéig boldog házasságban élt vele. Megtért a fundamentalista kereszténységhez, s többször lépett fel börtönökben a rabok lelki épülésére. Az első, az 1968-as Folsom börtönben tartott koncertről készült album a slágerlista élmezőnyébe jutott.
Cash aktívan politizált is, I Walk the Line és Man In Black Line című dalaiban kiállt a vietnami háború ellen, a szegények és elesettek érdekében. A mindig feketébe öltözött, koncertjeit évtizedekig „Hello, I’m Johnny Cash” mondattal kezdő énekes e dalait a Fehér Házban Nixon elnöknek is előadta.
Filmszínészként is kipróbálta magát, de a vásznon csak mérsékelt sikereket ért el. A legemlékezetesebb mozis vállalása a Pisztolypárbajban (alább a teljes filmet megnézhetik) volt Kirk Douglas-szel és szerepelt a Five Minutes to Live című westernben is.
Ezek mellett elsősorban tévés szerepléseket vállalt. Az évek során olyan sorozatokban is vállalt kisebb szerepeket, mint a Columbo, A farm, ahol élünk, a Quinn doktornő, az Észak és Dél, A fejvadász és szinkronizált egy Simpson család epizódban is.
Koncertturnéi során bejárta a világot, Budapesten 1983. április 25-én lépett fel a Sportcsarnokban. 1989-ben szívrohamot kapott, egy hétig volt kómában, felépülése után sokáig nem vállalt nyilvános szereplést.
1986-ban 30 év után szakított vele a Columbia Records, majd egy Mercury Recordsos kitérő után (1987-1991) 1994-ben Rick Rubin hívására Johnny Cash leszerződött az American Recordingshoz, ahol négy albuma készült (életében, mert halála után további három, az eddigi utolsó, az American széria VI-os albuma 2010-ben jelent meg), valamennyi unplugged jellegű. Rubin, aki a Red Hot Chilli Peppers-szel és a Metallicával is dolgozott, még egyszer utoljára felfuttatta a zenészt a változatos hangvételű albumokkal, amelyeken ismert zenekarok slágereit dolgozta fel. A legsikeresebb albuma ebből a korszakából a 2002-es American IV: The Man Comes Around volt (platinaalbum az USA-ban és Kanadában), amelyen olyan zenekarok slágereit énekelte el, mint a Depeche Mode, a Nine Inch Nails, Sting, Simon and Garfunkel és a Beatles. A Nine Inch Nails Hurt című számához a legendás videoklip rendező Mark Romanek készített klipet, sokak szerint az egyik legjobbat a zenetörténetben. A Youtube-on több mint 39 milliószor nézték meg. Ez aklip egyszersmind dokumentálása a zenész betegségének is. Búcsúként rögzült rajongók millióinak emlékezetében.
1999-ben Parkinson-kóros lett, és meggyűlt a baja a cukrával is. Felesége, June Carter 2003. május 15-i halála után gyakorlatilag maga is feladta az életet. Holtig tartó szerelem volt kettejüké, Cash néhány hónappal később, szeptember 12-én követte nejét a túlvilágra. Egyik utolsó interjújában így nyilatkozott: „Nagyon szép életem volt, de nem adom fel, harcolok a betegségem ellen, amíg lehet. Nem félek a haláltól.” Cash pályafutása során közel félezer dalnak volt a szerzője, 90 millió albuma kelt el és 17 Grammy-díjat kapott.
2005-ben életrajzi film készült A nyughatatlan címmel Johnny Cash kalandos életéről, s a zenészt eljátszó Joaquin Phoenixet Oscar-díjra is jelölték alakításáért, míg a feleségét, June Cartert megformáló Reese Witherspoont Oscarral jutalmazták. A filmből is egyértelműen kiderült: Johnny csak egy volt. Pótolhatatlan, utánozhatatlan ikonja a zenetörténetnek.
Johnny Cash születésnapjának eseményeiről bővebben itt olvashat.
