Világsztárok lepték el Berlint – jó ez a filmeknek?

Angelina Jolie és Christian Bale jelenléte okozta a legnagyobb szenzációt a Berlinalén. Vajon nem vesznek-e el a sztárparádéban az értékes filmek?

Hiába a tizennyolc versenyfilm a hivatalos programban, a 62. Berlinale szervezői pontosan tudják, hogy pompa kell a népnek, s ahhoz, hogy továbbra is egy napon említsék őket Cannes-nal és Velencével. Utóbbi pedig jelentősen belehúzott az elmúlt két évben, s a sztárok arányában már majdnem Cannes-nal vetekedik. Berlinben ehhez képes tavaly iráni és magyar filmet jutalmaztak, s közel sem vonult annyi híresség a vörös szőnyegen, mint a konkurenciáknál. Idén eddig ehhez képest rácáfoltak a sztárhiányra, a fesztivál első napjai Angelina Jolie és Christian Bale látogatásától voltak hangosak.

Angelina Jolie A vér és méz földjén című filmjével, valamint férjével, Brad Pittel érkezett Berlinbe, Christian Bale pedig a kínai Csang Ji-mou (Zhang Yimou) mozijában szerepelt. Utóbbi az 1937-es nankingi mészárlást felelevenítő The Flowers of War, Kína ünnepelt rendezőjének, Csang Ji-mounak a Berlinale versenyprogramjában szereplő filmje, amelyet a kritika szeretett, s többen hangsúlyozták, hogy a minden idők legnagyobb költségvetésű kínai filmjének (100 millió dollár) csatajeleneteiben bőven érezhetők a befektetett milliók. A Berlinale sajtótájékoztatóján részt vevő Christian Bale elmondta, hogy régi vágya volt együtt dolgozni a rendezővel és a forgatáson kiváló kapcsolat alakult ki közte és Ji-mou között. A színész egy olyan amerikai férfit alakít a filmben, aki papi álcát használva segít egy csapat kislányon és pár kurtizánon, hogy kijussanak a japánok által körülzárt Nankingból.

Terítéken Hollywood és a világ

A következő napokban további hollywoodi művészek filmjeit vetítik Berlinben: Steven Soderbergh Haywire című mozijának bemutatója mellett a versenyprogramban látható Billy Bob Thornton Jayne Mansfield’s Car című alkotása is. A fesztivál pedig büszkén hirdeti, hogy Leonardo DiCaprio, Jeremy Irons, Clint Eastwood és Jennifer Lopez is ellátogat Berlinbe.

Kérdés, hogy ez jót tesz-e a fesztiválnak, az európai filmgyártásnak. Mert ugyan a kísérletező berlini válogatást tavaly is kritikák érték a számos, versenyprogramba beválogatott, ám oda nem méltó darab miatt, de a világsztárok sokasága meg az értékesebb daraboktól viszi el a reflektorfényt. A nemzetközi elismertségnek örvendő Taviani testvérek féldokumentarista filmjét, a Caesar Must Die-t például „csendesen” méltatta a Variety, kritikusa kiemelte a tudatos alkotói szándékot, alkalmanként impresszívnek nevezve a filmet. S mivel megkérdőjelezte lehetséges artmozis karrierjét, pontosan arra a nem elhanyagolható tényre mutatott rá, hogy ez a mozi igazából fesztiválfilmként futhat be karriert. A Caesar Must Die börtönlakók művészethez fordulását mutatja be egy maximális biztonsági fokozatú büntetés-végrehajtási intézményben. Hasonló a helyzet a szenegáli Alain Gomis Today című filmjével, amelynél a kritikusok egy lehetséges fesztiválélet elindítását fűzik a berlini versenybe kerüléshez. A szenegáli hétköznapokat, a kivándorlás lehetőségét bemutató alkotás nem is versenyezhet a vörös szőnyegen vonuló sztárokkal. Akiknek a hétköznapokban is mindig rendelkezésére áll a rivalda, s talán most átadhatnák helyüket a kisebb, ám értékes moziknak.

Csütörtökön vetítik Fliegauf filmjét

Holnap lesz a versenyprogramban szereplő magyar alkotás, Fliegauf Benedek Csak a szél című alkotásának világpremierje a Berlinalén. A korábban Berlinben és Locarnóban is díjazott rendező ezúttal amatőr színészekkel készített drámát, amelyet a romagyilkosságok inspiráltak. Fliegauf – aki hangsúlyozta, hogy nem a megtörtént események feldolgozását készítette el – esélyeit növelheti, hogy a fesztivál második felében vetített filmek nyerési esélyeit a szakmabeliek általában jobbnak ítélik. Helyi kritikusok szerint a film berlini fogadtatása várhatóan pozitív lesz, míg a nemzeti bemutatóval kapcsolatban – más, politikai indíttatású európai filmek példája alapján – szkeptikusak.