Vettem én már Freud-figurás hűtőmágnest a múzeumi shopban, úgyhogy értem én: mindenki le akar húzni még egy bőrt a szakállas bécsi pszichoanalitikusról meg a nem annyira hű tanítványáról. Ráadásul most már újabb terméket is piacra lehet dobni, eljött az ideje a Jung képével ellátott nyeles fenekelőfák bevezetésének, David Cronenberg ajánlásával. Mert ha mást nem, azt mindenképp megtudhatjuk a kanadai rendező legújabb alkotásából, hogy a látszólag karót nyelt svájci protestáns nagyon is huncut fiú volt, aki nem ment messzire egy kis seggrepacsiért. Sőt a deviáns szexuális móka egyenesen helybe jött hozzá egy egzaltált páciens képében, akit a durva bánásmód izgatott fel.
Az alaptörténet egyébként tényleg filmért kiált. Jung még a szárnyait próbálgatja lélekgyógyászként, amikor egy hisztériás rohamokkal küzdő fiatal hölgypáciens érkezik kezelésre – mit érkezik, egyenesen odacibálják – a kórházba. Az orosz zsidó értelmiségi családból származó Sabina Spielrein tekereg, vonaglik, dühkitörései vannak, egyszóval látszik, hogy valami nagyon nincs vele rendben. A decens svájci orvos életét addig láthatóan nem sok minden kavarta fel: szépen éldegél kedves, ámde nem túl izgalmas felesége mellett, igaz, a hölgy mellett szól, hogy igencsak gazdag. A kezelések hamar eredményt hoznak – nem is olyan bonyolult dolog ez a pszichoanalízis, elég egy-két kérdés meg néhány Verne Gyula fantáziáit idéző alkalmatosság – és Sabina kipakol: az a nagy baja, hogy felizgatja, ha erőszakoskodnak vele, nem tehet róla, a papa rontotta el így. Na, erre már Jung is beindul, mert hát hiába olyan okos, azért magát csak nehezebben analizálja az ember, de végül csak beismeri: kell a szexuális kicsapongás, a gyerekszülésben kiteljesedő feleség amúgy sincs oda azért, hogy elfenekeljék.
Nem az az ártatlan teremtés, mint aminek látszik
Forrás: Budapest Film
A szexcsaták mellet egy másik viadalt is végigkövet a film: azt a küzdelmet, ahogy Jung megszabadul az iskolateremtő atyamester befolyásától. Amíg az egyik túlzott szexközpontúsággal, addig a másik habókos miszticizmussal vádol. Freud persze nem volt egyszerű ember, és mint minden újító, ő is tele volt sérelmekkel és gőggel palástolt kételyekkel. Kettejük csatározásainak Spielrein kisasszony felbukkanása pikáns színezetet ad, hiszen a nő Freud felé is nyit, igaz, ez esetben szigorúan szakmai alapon. Ez lenne felmondva a film tartalma, de élettel nem igazán sikerült megtölteni a szerelmi-szellemi háromszög történetét. És ezt most színészi remeklések sem feledtetik. Egyedül Viggo Mortensen játékát lehet dicsérni, aki egészen meggyőző Freudként, de a mostanság gyakran – és nem alaptalanul – méltatott Fassbender kevésbé tűnik hitelesnek Jung alakítójaként. Keira Knightley számára pedig egyenesen túl komoly kihívás volt a szerep.
