A filmtörténet első állatsztárja – Rin Tin Tin
Történetesen tényleg ez volt az igazi neve: Rin Tin Tin. A német juhászkutyát az első világháborúban találta meg Lee Duncan, az amerikai légierő katonája Franciaországban. Az ötnapos öleb volt az egyetlen, amely túlélte az alomból a háború, majd az amerikai hazaút megpróbáltatásait. Duncan Rintintin névre keresztelte el az állatot, amely 1922-ben szerepelt először a vásznon egy westernben (The Man from Hell's River). A világhírt a Where the North Begins című film hozta el számára, s nemcsak sztárgázsi járt eztán a német juhásznak, de a Warner Bros. stúdió kincsesbányája is lett a következő évekre. A stúdió 26 filmjében szerepelt, és 1930-tól még egy rádióműsora (!) is volt. A legenda szerint az Oscar-díj első évében Rin Tin Tin több szavazatot kapott, mint bárki más, ám az akadémia – elkerülendő a botrányt – végül egy embernek adta a legjobb színész díját. Igaz vagy sem, kétségtelen, hogy a filmtörténet első állatsztárja hatalmas népszerűségnek örvendett. Amikor 13 évesen kimúlt, nemcsak a vérvonalban akadtak követői (Rin Tin Tin jr. és Rin Tin Tin III is szerepeltek filmekben), de komoly kulturális referenciává is nőtt a kutya karaktere. Egyike a három állatnak, amely csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán, egy másik német juhász – a némafilmkorszak emblematikus Strongheartja –, valamint Lassie mellett.
Aki mindig hazatér – Lassie
Amikor Eric Knight megírta Lassie első történetét, maga sem gondolta volna, hogy a skót juhászkutyák több évtizedes népszerűségét indítja el. A brit író 1940-ben adta ki Lassie hazatér című regényét, amelynek filmjogait az MGM vásárolta meg. Az 1943-ban készült mozifilmben egy Pal nevű skót juhászkutya játszotta Lassiet, gazdáját a gyereksztár Elizabeth Taylor alakította. Pal további hat filmben formálta meg Lassiet, sőt, a gazdája megvette számára a „márkanevet”, így varieté és cirkuszszenzáció is volt az évek során. Lassie karaktere utóbb 1954-1973 között egy végeláthatatlan hosszúságú tévésorozatban aratott osztatlan sikert. Később is fel-feltűnt filmekben a karakter, s a Variety a 20. század 100 ikonja közé is elhelyezte – egyedüli állatként.
Neki nem jár csillag – Csita
A kutyák egyeduralmát törte meg a harmincas években Csita, aki a Tarzan-filmek elmaradhatatlan emberszabású majmaként szerzett hírnevet. Csita nem egy konkrét majom: első megformálója a Tarzanban egy Jiggs nevű csimpánz volt, aki 1935-ben pusztult el. Mivel pedig Tarzan karaktere 1948-ig szerepelt a vásznon, további emberszabásúak bújtak bele Csita szerepébe. Sőt, az almanachok szerint még egy-egy filmen belül is több majomra volt szükség, függően attól, hogy mit várnak el az adott jelenetben a majomtól. Csita mítoszát erősítette a filmekben állattrénerként dolgozó Tony Gentry, aki egy tulajdonában lévő, 1960-ban született csimpánzról állította azt, hogy ő az eredeti Csita, s valamennyi filmben ő szerepelt már a harmincas évektől. Ezt a sztorit 2008-ban cáfolták, bizonyítva, hogy nevezett Csita 1960-as születésű és nem szerepelt filmekben, ám a ma is élő állat ezzel remek médiamegjelenésekhez jutott hozzá, s jelenleg már túllépte fajának átlagos 40-45 éves élettartamát is. A Hírességek Sétányán többszöri felterjesztés ellenére a mai napig nem kapott csillagot.
A szelíd állatok brutalitása – Cujo
A film, ami miatt visszaesett a bernáthegyik iránti kereslet. Stephen King regényének filmváltozatában egy veszett bernáthegyi megindul, és abban bizony nem lesz köszönet. A Cujo forgatása során öt bernáthegyivel dolgoztak, volt egy kosztümös dublőr, meg használtak egy műfejet is a jelenetekben. Szegény kutyák még így sem voltak elég vérengzőek, így néhány fogcsattogtató közeliben rottweilerekkel helyettesítették őket, mert nem tűntek elég gonosznak. A habzó szájat meg édes tojásfehérje kikeverésével érték el, ezt meg állandóan lenyalogatták a kutyák a szájuk széléről. És hát, hogy mennyire vadak a bernáthegyik, azt jól mutatta, hogy az állatok farkát le kellett kötözni, mert állandóan lelkesen csóválták, annyira élvezték a forgatást. Nos, ettől a nézőket még a frász kerülgette, s nemcsak a veszett kutyáról alkotott fogalmunk bővült, de harminc éve már, hogy nem feltétlenül dögönyözzük az első utunkba kerülő, hatalmas termetű állatot halálra.
Májsztró, muzik, cakk-cakk – Beethoven
És íme a kontra a Cujora. A Beethoven arról szól, hogy egy bernáthegyi – aki muzikális képességéről tanúbizonyságot téve választja nevét – cukorfalat, cukorfalat, cukorfalat. A Beethoven 1992 kedvelt családi filmje volt, amely aztán gyorsan elszaladt hat folytatásig, meg egy animációs tévésorozatig – igaz, a játékfilmek közül csak a második rész került még mozikba. A Cujo révén leharcolt bernáthegyi mánia gyorsan visszatért, s hiába volt a filmek színvonala közepes, vagy annál alacsonyabb, ez a nézőket nem gátolta abban, hogy még a folytatást is kasszasikerré emeljék. A neves zeneszerző, Ludwig van Beethoven pedig sosem sejthette, hogy egy kutyának köszönhetően válik ismertté a neve gyerekek és fiatalok tömegei számára.
A földönkívüliek megmentője – Benji
Aprópénzből készült, s bankot robbantott 1974-ben a Benji című mozifilm, amelynek főhőse egy kis keverék kutyus. A segítőkész, problémamegoldó eb imidzse gyakorlatilag összeolvadt Benjivel, aki számos alkalommal tűnt fel az évtizedek során mozifilmekben, sorozatokban, sőt még egy dokumentumfilm is kereste a Benji-mítoszt. Itthon leginkább a Benji tévésorozat miatt lett kultusza, amelyben Benji a Földre menekült földönkívüli Yubi hercegnek és Zax nevű robotjának segít üldözőik ellenében. Nincs mese: a két Depeche Mode-rajongó fekete bőrjakós embervadász és fekete furgonjuk a nyolcvanas évek legnagyobb flasheként vonul be a magyar néző tudatába. A történet lábjegyzeteként csak annyit, hogy Benji egy kitalált filmnév, az első mozifilmben egy Higgins nevű kutya játssza Benjit, s a név aztán a hasonló kinézetű kutyákra öröklődött a további filmekben.
Aki pásztorkutya akart lenni – Babe
A kutyák ellenpólusaként kívánkozott a listára egy malac, pontosabban Babe, a kismalac. A kilencvenes évek egyik legkedvesebb családi mozijában egy tanyasi kismalac mindenáron pásztorkutya szeretne lenni. Ebben persze a körülmények, valamint a civilizációs hagyományok nem annyira segítik, de a gazda minden igyekezete végül eredményre vezet. Babe nem egy konkrét kismalac kiugró alakítása, összesen 48 malac és egy robot kellett a film elkészítéséhez – ennek legfőbb oka, hogy a kismalacok igen gyorsan cseperednek. De a Babe egésze igazi kihívás volt az állatidomároknak, akik ötvenhatan összesen 1000 állatot treníroztak a film sikere érdekében. A mozi példátlanul hosszú ideig, majd két évig készült: 8 hónapos előkészületekre, 6 hónapos forgatásra és egyéves utómunkára volt szükség a Babe elkészültéhez. A nagy kasszasiker folytatásért kiáltott, kár, hogy a három évvel későbbi második rész sem minőségben, sem az anyagiakban nem közelítette meg az eredetit, ami miatt a további mutációkra már nem került sor.
A gyilkos bálna jó útra tér – Willy
Egy népszerű tengeri állat, egy kardszárnyú delfin már a kilencvenes évek szupersztárja volt. A Szabadítsátok ki Willyt! 1993 nagy kasszasikere volt, s kultikussá tette Keikot. Korábban A gyilkos bálna még Spielberg Cápájának sikerét lovagolta meg (1977-ben), így ott a kardszárnyú delfin még erősen gyilkos oldalát mutatta a nézőknek. A Szabadítsátok ki Willyt! ellenben Michael Jacksonnal megspékelve családi szórakozást kínált, s Keiko számára a világhírnevet hozta el. Csak a film felhívására 20 millió dollárnyi értékben adakoztak mozinézők a Mentsük a Bálnákat Alapítvány számára. Keiko 27 évesen hunyt el 2003-ban, s nem szerepelt a további folytatásokban, két hivatalos, egy nem hivatalos filmben, valamint egy animációs sorozat is igyekezett meglovagolni a hirtelen jött népszerűséget (és referenciaként megjelent a Simpson családban és a South Parkban is). Michael Jackson filmhez írt Will You Be There slágere pedig bekerült a popslágerek örökzöldjei közé.
Frodóval egy filmben – Flipper
Flipper először 1963-ban tűnt fel egy mozifilmben, majd sikerét követően 1964-ban egy folytatásban. Az alkotás a delfines filmek reneszánszát hozta el, Flipper 1964-től egy sorozatot is kapott, majd a kilencvenes években még egyet, s mozifilmekben többször is feltűnt az évtizedek során. Legutoljára 1996-ban Paul Krokodil Dundee Hogan és Elijah Frodó Wood főszereplésével költözött a vászonra a tehetséges delfin. A legelső Flipper moziban a címszereplő delfint Mitzi alakította, akit négy hozzá hasonló állat segített ki a forgatáson.
+1: Akiben sem vér, sem hús – Bruce
Sokat, nagyon sokat köszönhet neki a blockbuster-rajongók tábora. 1975-ben A cápa és Steven Spielberg újrafazonírozta a hollywoodi tömegfilm fogalmát. A film legnagyobb erénye mégis a rettegett fehér cápa, aki jó sokáig nem is tűnik fel. A műcápa aztán annál többször kerül elő, bár a kulisszák mögött a stáb inkább szerette volna, ha sosem látható a vásznon. A mechanikus cápa, akit a stábtagok Bruce-nak neveztek el, többször lesüllyedt a tengerfenékre, s egyébként sem nagyon akart engedelmeskedni. Ettől még Bruce-t rettegte a bemutató után a fél világ, s nemcsak a Cápa-filmek sorozatát indította el, de számos tengeri rémet ihletett az évek során. Később a klasszikus Roy Scheider-féle Cápa-mozik után napjainkig számos különböző cápás film is ijesztgette a közönséget, s mindmáig az egyik legnépszerűbb horror-szereplő maradt a köztudatban.
