Hétfő délelőtt divatbemutatót tartottak az Operaházban: a kifutón 18 operaházi művész mutatta be Velich Rita jelmezeit, amelyek az Arabella március 17-i premierjére készültek. Voltak itt arisztokraták, elsőbálozók, dadusok, fiákeresek is. A bemutatóra mintegy száz teljes színpadi öltözék készült, 700 méter csipkéből, 571 méter selyemből, 530 méter szalagból és 120 méter selyembársonyból. Pompázatos ruhák: Hugo von Hofmannsthal librettója a kiegyezés előtti Bécs világát, az 1861-es évet idézi meg.
Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora a sajtótájékoztatón Arabella történetét egy olyan szép álomként írta le, amely bármikor tragédiába fulladhat. Sok szempontból a Rózsalovag folytatásának is lehet tekinteni az osztrák író, Hugo von Hofmannsthal hattyúdalaként megírt történetet, aki az opera premierjét, amelyet 1933 nyarán tartottak Drezdában – Clemens Krauss vezényletével, Zdenka szerepében Bokor Margittal –, már nem érhette meg.
A világgazdasági válság idején járunk akkor: a közönség különösen érzékenyen fogadhatta az elszegényedett grófkisasszonyok szerelmi történetét. A mű életében nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a premier évében, január végén Hitler már hatalomra került. Magyarországon 1934 telén játszották a vígoperát, azóta nálunk megfeledkeztek róla. – Nem a német–magyar viszony ápolása miatt került akkor színre, a londoni Covent Garden előbb játszotta a művet – mutatott rá Ókovács Szilveszter kormánybiztos, az Operaház főigazgatója (Bécstől New Yorkig rendszeresen újra felfedezik a művet), aki a mostani bemutatót azzal indokolta: mert egyszerűen zseniális. Az Arabella műsorra vétele egyébként a korábbi fő-zeneigazgató, Győriványi Ráth György karmester nevéhez fűződik.
Az Arabella színrevitele Bereményi Géza operarendezői bemutatkozása, aki Kardos Sándor operatőrrel, a darab világítástervezőjével, valamint Csikós Attila díszlettervezővel az előadás koncepcióját a zenei stílusra alapozta. – Abban állapodtunk meg, hogy nem modernizálunk, nem bíráljuk felül és nem kezeljük le az eredeti művet. A vígoperai helyzeteket, a lírai megközelítéseket helyeztük előtérbe. Strauss meghatározása szerint a műforma lírai komédia, amelyben a lírát és a komikumot arányosan kellett megjelenítenünk. – Bereményi Géza egy olyan szerelmes történetet állított színre, amely az ideális világban játszódik le.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!