A Sziget először alternatív volt. Aztán divatba jött. Aztán a Sziget kritizálása jött divatba. Aztán mindenki megbékélt önmagával és a világgal, és olyannak fogadta el a Szigetet, amilyen. És nagyjából ez volt a Sziget eredeti célja és üzenete is. A fesztivál körüli ideológiai és politikai viták mára háttérbe szorultak, s maradt a rendezvény az, ami a látogatók nagy többsége számára mindig is volt: egyhétnyi laza együttlét az augusztusi nap alatt. És a fiúk a lányokkal táncolnak reggelig.
Az óbudai Sziget Fesztivált a huszadik alkalommal tartják meg idén. Húsz év: erre már számolhatunk három nemzedéket. Három fiatal generációt, akik már a rendszerváltás után szocializálódtak, és akik számára a fesztiválozás élménye, a külföldi zenekarok és más művészeti csoportok megtekintése része volt a rendszerváltás utáni világ szabadságérzetének. Viszont mára eljutottunk odáig, hogy a rendszerváltás után született srácok és lányok is a Sziget közönségévé értek. A fesztivál már idősebb, mint a látogatóinak egy jelentős része.
Ez a tény a ma már nyilván példás családi életet élő, vagy esetleg kissé bonyolultabb életutat bejáró első szigetező nemzedéket édesbús nosztalgiázásra késztetheti; a náluk egy tízessel fiatalabb középnemzedék felelevenítheti a vidám ezredforduló éveit (hol volt akkor még a világválság panaszkultúrája!); a legfiatalabbak pedig már igazi retróélményként szembesülhetnek az első Szigetek hangulatával.
Erre tesz kísérletet a Sziget stábja által elindított Miénk a Sziget honlap, amely a huszadik születésnap alkalmából gyűjti az eltelt időszak legemlékezetesebb pillanatait. A virtuális emlékkönyv mostantól mindenki számára nyitott. Az elsők között a fesztivál emblematikus arcai mesélnek az ősidők élményeiről. A Sziget története Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi egy közös mikrobuszos utazásán kezdődött, ahol hosszasan fantáziáltak egy fesztivál lehetőségéről. A honlapon már most lehet videókat nézegetni a kilencvenes évek elejéről, vagy épp visszaemlékezéseket olvasgatni Kispál Andrástól, a tankcsapdás Lukács Lászlótól és a szigetes programfüzetek vezércikkeit író véleményvezértől, Uj Pétertől, aki a legelborultabb metálkoncertek legendás látogatója.
A fesztiváljáró nemzedékek minden tagjának megvan nyilván a maga legendás koncertélménye, vagy csak egyszerűen Sziget-élménye. A Miénk a Sziget ezeket várja tőlük, tőlünk. Nyáresti hőségtől a hajnali hidegekig, délutáni csendespihenőtől a nagykoncertek katlanáig, punktól a dzsesszig, az örök Prodigytől a szintén vissza-visszajáró Faithlessig, első szerelmektől a szakításokig, baráti bandázásoktól a magányos lófrálásig terjedhetnek a különböző emlékek, amiket magunkba, agyunk túlzsúfolt HÉV-szerelvényeibe gyűjtünk. Most megoszthatjuk az emlékeket másokkal, vagy csak a magunk szórakoztatására. És a fesztivál porát se feledjük, ami minket ugyan beteríthet, de az emlékeinket soha!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!