A budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) kutatási intézete, az OSA (Open Society Archives) kutatást indított a rendszerváltás utáni időszak irodalmi és tudományos életéről. Mert igaz, ami igaz, az olyan jelzők, mint „nagy író”, „sikeres drámaszerző”, „befutott költő”, éppen olyan relatív fogalmak, mint bármely más cím és rang. Ráadásul miközben gyakran politikailag túlfűtve anyázzuk egymás „nagy íróit”, elkallódnak a rejtett kincsek.
A történet pikantériája, hogy a kutatást indító OSA-nak is kijutott a támadásból pusztán amiatt, mert létrejöttében Soros György is szerepet játszott.Tény viszont, hogy jelenleg alig akad olyan független tudományos intézmény, amely egy ilyen projektbe bele tudna kezdeni. (Ilyen összefüggésben adja magát a kérdés, nem volt-e kicsit túlreagálva Soros ténykedése.) Soros egyébként épp akkor kezdte el az OSA és a CEU szervezését, amikor a kiállításon szereplő könyveket utoljára leemelték a könyvtárak polcairól.
A rendhagyó kiállítás veleje egy öt kisfilmből álló installáció. A filmekben öt ismert személyiség (Török András, Bán Zoltán András, Lévai Balázs, Mélyi József és Karafiáth Orsolya) mesél öt olyan könyvről, amelyet kiválasztott a hatalmas elfekvő tömegből. A látogató is követheti a példájukat: egy üres polcra helyezheti a kiállítás végén azokat a könyveket, amelyeket nem szeretne veszni hagyni. A teljes kötetlista itt böngészhető.
A könyvelfekvőben tényleg akad minden. Az például érthető, hogy az olyan tudományos könyvek, mint például a Légcsavarok című örökbecsű, nem tarthat számot túlzott érdeklődésre. A leginkább meglepő felfedezésekre azonban a szépirodalmi részlegben jutunk.
Kertész Ákos például naponta fürdőzik az „író”, még inkább az „elismert író” pózában, de életműve ott porosodik a Halott könyvek kiállítás polcain, akár Juhász Ferenc, Moldova György és a többi „sztáríró” könyvei, de bukkanhatunk a könyvek között Illyés Gyula, Jókai Anna, Passuth László, Kodolányi János egy-egy művére is.
És hogyan kerülhetett vajon a halott könyvek közé Kós Károly Varjú nemzetsége, Kodolányi Julianus barátja? Miért porosodik a mellőzöttségben Szabó Pál trilógiája, a Talpalatnyi föld? Hogy kerülhet Hernádi Gyula és Gyurkovics Tibor bármely kötete a húsz éve olvasatlan, tetszhalott könyvek halmaira? Az is elgondolkodtató, hogy miközben minden sarkon grafikusokba botlunk, és mindenki „kreatív”, Szántó Tibor Typográfia tankönyve, illetve a Betű és a Szép magyar könyv is ott rohad a könyvtárak mélyén.
A kiállítás ideje alatt tehát a látogató dönt: feledés vagy újjáéledés legyen a tetszhalott művek sorsa? Vajon kinek a művei maradnak az áprilisi zárás után is az elfekvőben? Kik azok, akikre tényleg nem vagyunk kíváncsiak, és kik kerülnek át az elkövetkező hónapokban valaki ajánlásával a most még üres polcokra?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!