Huszonhárom évet és hatvanöt kötetet ívelt át a Búvár zsebkönyvek sorozata, amit 1972-től 1995-ig adott ki a Móra Ferenc Könyvkiadó. A 17x12 centis, kis fehér könyvecskék igazi imprinting módjára vésődhettek be sokunk agyába, ha épp a világ megismerésére legfogékonyabb gyerekkorunkban olvasgathattuk őket. A Búvár zsebkönyvek a biológia és egy pár egyéb tudományág népszerű kis szeleit ismertették meg velünk. A'72-ben kiadott Vadvirágoktól a '95-ös Medúzák, zsákállatokig terjed a kötetek tematikája, de nem érdemes elfeledkeznünk a bodobácsokról, a harasztokról, a pozsgásokról és az édesvízi parányokról szóló részekről sem.
Ki tudja, mennyien találtak rá e könyvek hatására későbbi hivatásukra. A világ ma már elszaladni látszik az egyszerű, áttekinthető könyvecskék mellett, hiszen mondhatjuk: ott vannak a hatásvadász, lélegzetállító természetfilmek és méregdrága képeskönyvek, vagy éppen az internet végtelen hálózata a tudásszomjunk kielégítésére. De ez azért mégsem hasonlítható a Búvár könyvek lapozgatásához lusta nyári délutánokon a gyerekszobákban, valamikor az öregedő Kádár idején. És tegye fel a kezét az, aki legalább annyi tudással rendelkezik fejben a világról, mint amit ez a 65 gyerekkönyv tartalmaz. Talán ideje is lenne újra olvasgatni őket, a puritán leírásokkal és a hol jobban, hol kevésbé sikerült festett élőlények képeivel egyetemben.
Ha véletlenül nem akadna otthon, esetleg szüleink vagy nagyszüleink házában egy darab se a könyvsorozatból, akkor – ha nem akarjuk őket beszerezni az antikváriumokban – ott van a Scribd online könyvolvasó programja, ahová feltöltöttek egy sor Búvár zsebkönyvet (és testvérsorozatukat, a Kolibri köteteit is). Lehet belőlük szemezgetni. Ott van közöttük a Felhők, e sorok írójának egyik kedvenc gyerekkori kötete is, a cumulusokkal, a cirrusokkal és a stratusokkal, meg olyan bonyolult változataikkal, mint az stratocumulus cumulogenitus vagy a cumulonimbus calvus. Emlékszünk még a felhőkre, nézünk még érdeklődve felfelé? Nekem pont a Felhők veszett el egyszer úgy, hogy kivittük a vitorlással, próbáltuk beazonosítani a tó feletti felhőket a lapokra szakadt öreg könyvecske segítségével, a szél meg belefújta a lapokat a Balatonba. A felhőfotós fehér lapok lassan elsüllyedtek a felhőket tükröző vízben, miközben a szél tovább fújt minket. Hahh, micsoda prousti emlékek! És mi a te emléked a Búvár zsebkönyvekről?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!