Az elmúlt hónapokban több jó és rossz hír is napvilágot látott az idei Budapesti Tavaszi Fesztivállal kapcsolatban: egyrészt olyan sztárművészeket sikerült megnyerni, mint John Malkovich, Martin Haselböck, Makszim Vengerov vagy a Royal Filharmonikusok, másrészt jelentősen csökkent a fesztivál költségvetése, a rendezvénysorozat rövidült. Az utóbbi hetekben aztán ismét a jó hírek kerültek előtérbe.
„A Fővárosi Közgyűlés nemrégiben 2013-ra 150 millió forintot szavazott meg a tavaszi fesztiválnak, így jövőre sem marad el, amennyiben tudunk állami és magánforrásokat is szerezni – nyilatkozta lapunknak Vitézy Zsófia, a Budapesti Fesztiválközpont igazgatója. – Áprilisban, májusban már teljes erőbedobással szervezzük, nincs megállás. Új támogatónktól, a Magyar Fejlesztési Banktól 25 millió forintot kaptunk, így tudtuk többek között meghívni a debreceni Csokonai Színház februári premierjét, Erich Wolfgang Korngold A halott város című operáját. Ez számomra nagy öröm, hiszen rendkívül jó előadásról van szó, bár ilyen rövid idő alatt nehéz közönséget szervezni egy magyar programra. A legnehezebb az a pillanat volt, amikor múlt év végén szinte az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy a fesztivál költségvetése mintegy felére csökken, emiatt tizenhétről tizenegy napra kellett szűkítenünk a hosszát. Több előadást le kellett mondanunk, ami okozott konfliktusokat is, és az országimázs szempontjából sem volt szerencsés.” Ám szerencsére a szervezőnek emiatt nem kellett bánatpénzt fizetniük: addig nem kötött szerződést a fellépőkkel, amíg a fesztivál költségvetése nem volt biztos.
Nem igényel hatalmas befektetést
A szakmai szövetségek régóta hangoztatják: több évre előre kellene biztosítani az évente megrendezendő, nem egyszeri fesztiválok költségvetését, mert csak így tervezhető a program, a művészek naptára sok évre előre be szokott telni. „Nálunk azt nehéz megvalósítani, ami a franciáknál vagy az angoloknál megy: például összeáll egy társulat egy olyan nagyszabású operára vagy zenés színházi előadásra, amely csak két–három év alatt valósítható meg, és erre kapnak támogatást. A Visegrádi Alap vagy az Európai Unió többéves kulturális projekteket finanszíroz, nálunk ehhez nem is annyira a pénz, a megfelelő törvényi háttér hiányzik. A rendszeres művészeti fesztiváljaink hasonló gondokkal küzdenek, mint a színházaink: a költségvetés nem áthúzódó, minden az évenként, január–februárban véglegesedő költségvetéstől függ. Pedig a kultúra és művészet a válság időszakában kiemelt figyelmet érdemelne. A nagy beruházásokkal szemben nem igényel hatalmas befektetést, ugyanakkor a kulturális infrastruktúra kiépítése és fenntartása minőségi munkaerőt foglalkoztat, fogyasztást, turizmust generál, nem is beszélve a művészet társadalom-lélektani hatásairól.” Vitézy Zsófia hangsúlyozza, a magyar művészet régóta az egyik legversenyképesebb exportcikkünk, és a nemzetközi művészet az egyik legfontosabb mobilizáló tényezővé vált a világban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!