Vilgot Sjöman filmje 1967-ben a legkelendőbb portékák egyike volt. Pedig alapvetően nem is erotikus kiáltvány, hanem politikai dolgozat volt a Kíváncsi vagyok – sárga (amelyet egy évvel a kék követett, utalva a svéd zászló két színére). A mozi afféle áldokumentarista stílusban, kézi kamera használattal egy diáklányt követ nyomon, akit a politikai témák érdekelnek, s emiatt mozgolódik a svéd társadalomban. De közben egy csomó szexbe botlik, amely a vásznon meztelenséget, szexuális pózokat és aktusokat jelent – utóbbiakat imitálták, de ez a korban több volt, mint amit hivatalos formában valaha el lehetett képzelni. Nem véletlenül ez a mozi lett minden idők legnagyobb bevételt elért svéd mozija az USA-ban, ahol obszcenitása miatt 1968-ban előbb betiltották, majd a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta az ítéletet, s így ez lett a kor első bezzegfilmje, aktivisták örök példamozija. No meg az úttörő a további, erősen szexuális töltetű, tematikájú darabok között.
Az utolsó tangó Párizsban
Bernardo Bertolucci itthon is kultikussá váló darabjában alapvetően az a sztori, hogy két, egymás számára ismeretlen ember egy üres lakásban szexel, s nem akar semmit megtudni a másikról. Ez már önmagában is meglehetősen provokatív gondolat volt a hetvenes évek elején, a főszerepet ráadásul Hollywood akkori legnagyobb ikonja, Marlon Brando játszotta.
A 20 éves Maria Schneider a film jelentős részében meztelenül futkározik, nem beszélve a provokatív szexjelenetektől. Brandót és Bertoluccit is jelölték utóbb Oscarra, de a stábtagokra össztűz zúdult az erkölcscsőszöktől: Olaszországban a két színészt és a rendezőt is perbe fogták – utóbb ejtették a vádakat –, és vádat emeltek a film ellen Nagy-Britanniában is. A legtöbb országban cenzúrázott változatban kerülhetett mozikba, a hírhedt mondás pedig a cenzúrázott jelenet előtt, hogy „hozd a vajat”, minden idők legismertebb filmes szólásai közé emelkedett. Bertolucci szexuális fantáziái nem is ölthettek volna látványosabb képi formát celluloidon.
Az érzékek birodalma
Ez a film már egy másik összeállításunkban is helyet kapott, így most csak röviden említjük meg. Osima Nagisza 1976-os mozija ugyan számos politikai referenciával bír, de természetesen pornográf jelenetei miatt maradt fenn a köztudatban. Az érzékek birodalma volt az egyik első mozifilm, amelyben a szexjeleneteket nem imitálták, orális szexet, ejakulációt ábrázoltak a vásznon. Nagy-Britanniától kezdve Japánig terjed a betiltást választó országok skálája, több helyütt évekre szólt a feketelista. Cannes-ban bezzeg tizenhárom vetítést kellett tartani a filmfesztiválon, hogy legalább az igények egy részét ki tudják elégíteni.
Salò, avagy a Sodoma 120 napja
Pier Paolo Pasolini hírhedt mozija 1975-ből, amely De Sade márki írása nyomán készült, s benne négy gazdag fasiszta egy kastélyban mindent megcsinál egy csoport lánnyal és fiúval, amit el lehet képzelni – meg olyanokat is, amit nem. Bár Pasolini a Mussolini-rezsim elleni pamfletnek, sőt általában minden hatalom elleni kiáltványnak szánta filmjét, tulajdonképpen mindenkinél kicsapta a biztosítékot gusztustalansága. A szexuális perverziók és kínzások széles skáláját kínálta a Salò, amely szinte mindenhol ilyen-olyan kurtításokkal került mozikba. Tragikus, hogy a rendező nem érhette meg a film premierjét, mert gyilkosság áldozata lett. Örökzöld mivoltát a legjobban az jellemzi, hogy egy brit tévécsatorna húsz éve a teljes vágatlan változatot akarta levetíteni, de előbb megszavaztatta a közönséget. A Salò volt az egyetlen film, amelyet a nézők leszavaztak.
Cannibal Holocaust
Bár elsősorban sokkoló, kegyetlen, undorító horrorjelenetei és valódi állatmészárlásai miatt volt korában feketelistás a Cannibal Holocaust, benne kendőzetlen szexjelenetek, mértéktelen meztelenkedés egyaránt megtalálható volt. A dokumentarizmusával a Blair Witch Projectet évtizedekkel megelőző darab egy stábról szól, amely elmegy egy amazóniai felfedezőútra, majd a helyi kannibál törzs vacsorájaként, szobadíszeiként végzi. Jelentem, ez minden idők leggusztustalanabb filmjeinek toplistáján minden körülmények között dobogós. Több mint ötven országban tiltották be elkészülte után, Olaszországban pedig még gyilkosság vádjával bíróság elé s állították a rendezőt, akinek elő kellett kerítenie a három főszereplő színészt, hogy elkerülje az életfogytiglani börtönbüntetést. A hitelesség a dokumentarista stílus és naturalista látszatú képsorok mellett abból fakadt, hogy a filmbeli állatokat valóban szó szerint lemészárolták. Kukába vele, védhetetlen szemét!
Éjféli Cowboy
Az első alkotás az 1968-as cenzúrarendszer eltörlése után, amely hollywoodi stúdiófilmként X-es, azaz csak felnőtt nézőknek szóló besorolást kapott, ráadásul elnyerte a legjobb film Oscar-díját is. Ez a mozi nem elsősorban explicit szexualitásával csapta ki a biztosítékot (profánság és nyílt meztelenség gyakorlatilag nincs is benne), sokkal inkább a homoszexualitásra vonatkozó referenciái miatt. Főhőse egy fiatalember, aki New Yorkba megy, hogy testével keressen pénzt. A férfiprostituált megismerkedik egy lezüllött csalóval, s ketten igyekeznek valami reménysugarat vinni a társadalom peremén élők életébe – sikertelenül. John Schlesinger filmjében Jon Voight és Dustin Hoffmann is brillírozik, az X-es besorolás mellett pedig részben ennek a filmnek köszönhetően vezették be az R-es – szintén csak felnőtteknek szóló – besorolást, miután az X visszavonhatatlanul a hardcore mozikkal forrott egybe.
Mély torok
És igen, elérkeztünk az első egész estés hardcore mozihoz, amelyet 1972-ben az USA 23 államában tiltottak be a bemutatását követően. Gerard Damiano hat nap alatt forgatta le a Mély torok című mozit Linda Lovelace főszereplésével, aki orvoshoz fordul, mert nincs orgazmusa. Kiderül, hogy a klitorisza a torkában van, s ezt ennek megfelelően kell izgatni, hogy a csúcsra jusson. A teljesen explicit (különösképpen orális) jelenetek hallatán az emberek, magas rangú politikusok, tisztségviselők, celebek egyaránt tömött sorokba mentek a moziba, ami valóságos kulturális forradalmat indított el, a nagyszámú per mellett. Damiano elmondása szerint 25 ezer dollárból készült a film, és a korban megközelítőleg 100 millió dollár bevételt érhetett el – ezzel egyike minden idők legnagyobb bevételt elért filmjének (különösképpen az infláció figyelembevételével). Ám a bevétek az alvilágot gazdagították, miután az az üzletet kiszimatolva gyorsan rátette a kezét a film jogaira. A mozi kiváltotta jelenségről egy remek dokumentumfilm is készült A Mély torok mélyén címmel, amely kiválóan járta körbe az alkotás kulturális és társadalmi következményeit. Az első pornófilm igazi úttörője lett a filmtörténetnek, legendák, mítoszok garmadáját hátrahagyva az ínyenceknek.
Az utolsó ház balra
Húzós év volt a film történetében 1972, ebben az évben készült ugyanis Az utolsó tangó Párizsban és a Mély torok mellett Wes Craven bemutatkozó mozija, Az utolsó ház balra. Craven Ingmar Bergman Szűzforrásának sokkoló és brutális parafrázisát készítette el, amelyben kíméletlen szökött bűnözők túszul ejtenek két fiatal lányt, s különféle kegyetlenkedéseket folytatnak rajtuk. Ezek között több a pszichológiai mivolta miatt elrettentő, de van benne nemi erőszak is, meglehetősen naturalista és explicit módon. Craven az eredeti változatot többször megvágta, mire nagy nehezen X-ről R-re változtatták az USA-ban a film besorolását. Ausztráliában egészen 2004-ig be volt tiltva, Nagy-Britanniában pedig korszakonként volt feketelistán ez a rossz ízlésű, elborzasztó mozi, s ott a vágatlan (rendezői) változat a mai napig nem árusítható.
Mechanikus narancs
Stanley Kubrick ultrabrutalitásról szóló utópiája a mai napig vitathatatlan klasszikus, bölcsészbulik örökzöldje, a fenomenális Malcolm McDowell alakításával. A film premisszája, hogy agymosással megváltoztatható egy megrögzött bűnöző tudata. Az ember pedig elnézve a Mechanikus narancsot, nem szükségszerűen tudja eldönteni, hogy a bűnözők elkövette tettek vagy az agymosás módszere kegyetlenebb.
Ez a film nem nélkülözi a szexuális jeleneteket, nemi erőszaktevést, igaz Kubrick szándéka szerint – és Pasolinihez hasonlóan – egy fasisztoid világ parabolájának kontextusába van helyezve. A különösen hírhedt erőszakjelenetek hatalmas botrányt kavartak, s a mozi bemutatása után egy évvel Kubrick – a pletykák szerint halálos fenyegetések hatására – visszavonta Nagy-Britanniában, s csak a halála utáni évben (2000) került ismét forgalomba. Betiltva viszont klasszikus értelemben nem volt.
Csinos kislány
A hetvenes évek gyerekprostitúciójának filmi ábrázolásakor mindenki Martin Scorsese Taxisofőrjét és a fiatalkorú Jodie Fostert emlegeti 1976-ból, pedig Louis Malle amerikai bemutatkozása az 1978-as Csinos kislánnyal majd akkora visszhangot váltott ki. Benne a gyerekmodell, s mindössze 12 éves Brooke Shieldsszel (hol volt ekkor még a Kék lagúna!). A pornográfiával, kiskorúak megrontásával is megvádolt rendező és film nagy megpróbáltatásokon ment keresztül. Mind a gyerek-, mind a felnőtt-főszerepet tömegesen utasították vissza (Jodie Foster is, aki a Disney-szerződése miatt nem vállalhatta a szerepet, de utólag örült, mert a beskatulyázás garantált lett volna a gyerekprostituálti szerepbe). Brooke Shieldset is féltették, hogy nem lesz-e rá negatív hatással a szerep, megérti-e, hogy miben és mit játszik, de végül nem rontotta meg a lányt a filmszerep. Shields gyerekprostituáltként a filmben többször meztelenül szerepel, s mivel már elkezdődött nővé válása, ez nem csak afféle kisgyerekes meztelenkedésnek minősült. Többek között tangabugyit is hordattak a lánnyal, a közfelháborodást elkerülendő. A film így is többször cenzúrázáson és csonkításon ment keresztül, mire vetíthető állapotba került. S nem amiatt, hogy a csinos Susan Srandon is megmutatta a bájait.
További filmtörténeti csokraink itt olvashatók.
