Ahogyan azt a beharangozóban már megírtuk, a koncert a Kelta lábnyomok címet kapta, Loreena McKennitt főleg a The Wind that Shakes the Barley című 2010-es albumáról és korábbi sikeres dalaiból mutatott be válogatást. Az első néhány szám még afféle ráhangolódás volt, egy könnyed felvezetés, a melankolikus nyitány után aztán felváltva szólaltak meg a pörgősebb és líraibb dalok. Loreena egyszer harmonikával táncolt a színpadon, majd hárfán játszva énekelt, de a zongora sem maradt ki a bemutatóból. Mellette olyan világsztárok zenéltek, mint Carolina Lavelle csellóművész, Brian Hughes gitáros és Hugh Marsh hegedűvirtuóz – utóbbi gyakorlatilag eggyé vált elektromos hegedűjével. Loreena kifogástalanul tiszta, erős és kifejező hangját ismét spirituális élmény volt hallgatni.
A dalok közti szünetekben a zenész megosztotta a közönséggel egy-egy szerzeménye történelmi vonatkozásait és hátterét. Így tudtuk meg, hogy a Down by the Sally Gardens című dal egy 1800-as években élt férfiról szól, aki őrülten szerelmes volt egy számára elérhetetlen nőbe – a viszonzatlan szerelem tragédiája ihlette meg Loreenát. Persze nem csak a bú, hanem a boldogság is helyet kapott a repertoárban. A Santiago már egy sokkal energikusabb, a dobot és az elektromos hegedűt előtérbe helyező népzenei vonalon mozgó dal, amelyet leginkább a Spanyolországban található Santiago de Compostela katolikus zarándokhely miliője inspirált.
A zenészek mellett külön említést érdemel a színpadkép is, a dalok hangulatához passzoló lila, piros, kék alapfények mellett aranysárga lámpákkal irányították a figyelmet az aktuálisan játszó zenészekre. Egyes daloknál pedig úgy érezhettük, mintha a csillagos ég alatt zenélnének nekünk.
