– Miért Az ajtóról forgatott filmet?
Szabó István: – Hábermann Jenő kérése volt, hogy a Júlia utcából próbáljunk filmet csinálni.
– Nem volt a pakliban címként más szó?
Sz. I.: – Ez egy tökéletes cím. Bár most, hogy kérdezi, az is lehetett volna talán, hogy Bizalom.
– Évtizedeken keresztül Koltai Lajos operatőrrel forgatott. Ezúttal hogyhogy Ragályi Elemér volt a partner?
Sz. I.: – Koltai Lajos a filmkészítés idején egy amerikai filmben közreműködött volna, viszont Helen Mirren akkor ért rá.
Ragályi Elemérrel nagyon örültünk, hogy együtt dolgoztunk.
– Hogyhogy parasztasszony szerepre választotta ki az Oscar-díjas Helen Mirrent, aki előzőleg királynőket formált meg?
Sz. I.: – Szabó Magda regényében Emerenc, akit alakít, királynő. Sugárzása, belső ereje sokkal erősebb annál a rétegnél, amelyből származik. Olyan értékek vannak benne, amit mindenki respektál. Vannak körülötte intrikák, de a tartása az igazi ereje. A regényben egyébként Emerenc egy nagyobb, erősebb alkatú asszony, Helen pedig vékonyabb. De például az írónő férjét alakító Eperjes Károly sem olyan, mint akit megformál. A gesztusai, az iróniája sokkal fontosabb.
– A legtöbb színész más nyelven beszél. Hogy sikerült megoldani ezt?
Eperjes Károly: – A Rokonokban mindenki a saját nyelvén beszélt, nekem ez volt az első alkalom, hogy mindegyikünknek meg kellett tanulnia a magáét angolul. A magam részéről magyarul gondolkodtam akkor is, ha angolul kellett beszélni. Volt egy jelenet, a kitörésé, amit angolul és magyarul is felvettünk, hogy ne legyen rossz.
Sz. I.: – Helen ebben is fantasztikus volt. A kutyával angolul beszélt, de a lényeget a gesztusaival, a hangsúlyozásával mondta el. Aztán a fontos vezényszavakat magyarul is megtanulta. Ért az állatok és a színészek nyelvén is. Helen Mirren nagyon szereti a partnereit, különös ember. Senkit sem akart „lejátszani”, egyáltalán nem.
– Szabó Istvánról ismert, a filmben már nem osztogat annyi instrukciót; előre mondja el a legfontosabbakat. Milyen volt vele együtt dolgozni a színészeknek?
E. K.: – Forgatás előtt kérte, hogy olvassam el Szabó Magdának a férjéről írt könyvét, és akkor már csak a „potmétereket” kell beállítani.
– Először látunk Szabó István-filmben komolyabban komputeres effektusokat. Hogy van megelégedve az eredménnyel?
Sz. I.: – A regény miatt kellett. Szabó Magda egy helyen arról ír, hogy „a bútorok porrá válnak, ahogy hozzáér”. Nagyon tetszett, német partnereink szépen megcsinálták Münchenben. A film leghangsúlyosabb eleme a tekintetekben van, ezért ott mindössze egyszer kellett számítógéppel beavatkozni. És persze a villámcsapást és az égő fát így hoztuk létre, nem kellett egyetlen fát sem felgyújtani. Jelzem, ha a közönségből valaki a társát egy másik emberrel látja ölelkezni képen, az még nem biztos, hogy ott volt.
– Filmjei jelentős részében ugyanabból a korból merít.
Sz. I.: – Én Budapest ostromakor 6 éves voltam, pontosan emlékszem a katyusákra, az ablakon kirepülő karácsonyfára. Ezek a dolgok nem véletlenül kerülnek bele a filmjeimbe.
– Nehéz volt a kutyával?
Sz. I.: – A kutya minden nap iskolába járt. Szeretettel tanították, nagyon profi volt minden. Az első napon még csak rohangált és megevett mindent, a másodikon már ült. Csak tartotta így a fejét, megkapta a húsgolyót, és minden rendben volt.
– Mit tett hozzá a filmhez a két női színészóriás, Helen Mirren és A mások életéből ismert Martina Geddeck? Hogy zajlott a közös munka velük?
Sz. I.: – Három napig a forgatókönyvet olvastuk együtt. Fontos volt, hogy melyik szó milyen helyzetben mit jelent. Azt, hogy „Jó reggelt!”, rengetegféleképpen lehet mondani; maga a szó, csak a jéghegy csúcsa, alatta ott a jéghegy. Mindenre sajnos nem emlékszem, már másfél éve van ennek. A film pedig, mint bármely másik, ott született meg a kamera előtt. Kérem, én nagyon szeretem a rendezőket, mert hát én is az vagyok… de hát önök azért mennek moziba, mert azt látják, ami színészben, ami önökben van. Hogy mit adnak hozzá a színészek? Önmagukat, mindent! A színész arca jelent számunkra mindent.
– Magyar színésznőkben nem gondolkodtak a főszereplők esetében? A biztos sikerre akartak menni?
Lapozzon!
---- Oldal címe ----
Sz. I.: – Nem erről van szó! Amikor Szabó Magda leírásán gondolkodtam, törtem a fejem, hogy ki felel meg legjobban Emerenc szerepére; ki van, akiből ilyen erő árad. Két görög színésznő jutott eszembe, de egyikük sem él már. Ezt a belső erőt nem nagyon tudom megtalálni itthon. Egyvalakiben igen: Törőcsik Mariban. De róla ismert, hogy amikor készültünk, nagyon beteg volt.
– Az írónő szerepére valaki?
Sz. I.: – Erről most már nem illik beszélni. Martina Geddeck, most abszolút sztár Németországban, ő a nonpluszultra.
– Mennyi idő alatt készült el a film?
Sz. I.: – Ötven nap.
E. K.: – Szeptember, október, november.
– A munka légköre milyen volt?
E. K.: – Helen Mirren odavolt, hogy ezt a szerepet eljátszhatta. A minap a berlini bemutatón is a budapesti kollektíváról áradozott. Amikor nem volt jelenetem és a filmgyárban sétáltam, a stábtagok be-belestek, hogy milyen nagy dolog ez az egész, kiváló így dolgozni.
Sz. I.: – A brit filmcsillagok nem olyanok, mint az amerikaiak olyan értelemben, hogy nem veszi körülőket az a rajongás . Ők ugyanúgy járnak az utcán, mint bárki más, a társadalom részei. 500 éve tanulják a szöveget, ez a munkájuk és megcsinálják.
– Visszatérve Ragályi Elemérre: megvolt az összhang?
Sz. I.: – Azzal, hogy Koltaival annyit dolgoztam együtt, evidens, hogy vele nem kell beszélni sem, minden megy magától. Ragályi Elemérrel kellett, igaz, vele az „iskolánk” ugyanaz, a tanulmányi alap; a képkeretezés, a mozgás. Ideális volt ő is.
– Volt olyan jelenet, amivel különösen sok gond volt, többször kellett újravenni?
Sz. I.: – Minden jelenetet háromszor, négyszer, ötször, kilencszer újra kellett venni, de olyan, ahol megakadtunk volna, egyáltalán nem. Türelmes horgásznak kell lenni.
– Mi a következő projekt?
Sz. I.: – Nem tudjuk. És most nem azért, mert nem akarjuk megmondani. Egyelőre most azt várjuk, milyen lesz a film fogadtatása.
