Ha a nevét említjük, a legtöbben az általa alapított és mai napig vezetett Ifjú Zenebarátok Kórusára asszociálnak, de sokan énekeltek nála a Fővárosi Énekkarban, az Állami Énekkarban, illetve a Veres Pálné Gimnáziumban is. Jómagam a Bartók konzi kórusában koptattam keze alatt a padokat. Nem túlzás azt állítani, hogy legszebb zenei élményeim közül számos ezekhez a próbákhoz kötődik, és biztosan állítom, hogy Ugrin Gábor karnagyként eltöltött évtizedei alatt sok ezer fiatal érzett hasonlóan, és érez ma is.
Megszállott, a zene megszállottja, aki még egy szólampróbán sem elégszik meg a maximumnál kevesebbel. Értékes hangképzési tanácsai, frazeálási útmutatásai még a nagy tömegben is tudnak személyeset mondani, lendületes próbái mindig garanciát jelentenek a szívhez szóló, élményszerű koncertekhez. Ezekből számos emlékezetes, általa vezényelt mű felvétele megtalálható a világhálón, de munkássága emlékét őrzi kilenc gimnáziumi tankönyv és hét hanglemez is.
Ő még ahhoz a pedagógusgenerációhoz tartozik, amely puszta megjelenésével tiszteletet parancsol: tudása, tapasztalata, embersége olyan sugárzó, hogy öröm és megtiszteltetés az irányítása alatt énekelni. Ha valaki, hát ő igazán sokat tett azért, hogy Kodály kérése-kívánsága teljesüljön: „legyen a zene mindenkié!”
