Az Elveszettben egy fiatal és törékeny lányt elrabolnak, majd nem mindennapi körülmények között sikerül megszöknie (feltehetőleg a halálból). A rendőrség ugyanakkor nem hiszi el a valószínűtlen mesét, így a lány amellett, hogy kitartóan keresi fogva tartásának helyszínét, attól retteg, hogy a bűnöző ismét felbukkan az életében. Mit ad ég, egy nap a nővére tűnik el nyomtalanul, s a tehetetlen rendőrség helyett a lányra hárul a nyomozás és leszámolás feladata. Az Elveszett szőke főszereplőnője (Amanda Seyferd) néhány éve még vagy áldozatként, vagy ártatlan tinikomédiák sztárjaként válhatott volna ismertté, mára viszont már csak egy a kíméletlen önbíráskodók sorában, aki testileg és lelkileg is edzi magát a túlerőben lévő ellenfelével való nagy, végső összecsapásra. A hollywoodi filmek elmaradhatatlan koreográfiája szerint kellene következnie a leszámolásnak, amely kíméletlenségben és brutalitásban sem különbözik a hetvenes évek ismert akcióhőseinek küzdelmeitől. Mekkorát változott mégis a világ, hogy az alkatilag is természetfelettinek ható, egykori izompacsirták harcait ma a gyengébbik nem mind fiatalabb képviselői vívják, ráadásul hatékonyságban sem maradnak el elődeiktől. Igaz, ha az Elveszett középkorú férfi főhőssel kínálja ugyanezt a történetet, csupán egy széljegyzet lenne a hollywoodi tömeggyártás margóján. Nyomokban erős atmoszférát és egy-egy hiteles tekintetet is tartogat a film, de sajnos még a tisztességes lezárásra sem futotta az alkotók kevéske ráfordított idejéből.
Néhány éve még garancia lett volna Sigourney Weaver és Bruce Willis neve a legmagasabb szintű szórakoztatásra, különösképpen az általuk kedvelt akció-bűnfilm zsánerében. Ezek az idők már elmúltak, és a régi klasszisok egy profi, ám mindenféle eredetiséget nélkülöző darabban menekülnek és üldöznek, ezúttal Spanyolország és Madrid kulisszái között. Bruce Willisről, a pedáns apáról kiderül, hogy igazából nemcsak titkos ügynök, de még összeesküvések sűrűjébe is keveredett. A nagy változást nem is ez, hanem Henry Cavill akcióhőssé előléptetése jelenti Bruce Willis mellett-helyett. A jövőre a legújabb Superman film címszerepét eljátszó, a Tudorok tévésorozatban Charles Brandont alakító színész a veteránok mellett lő, fut, bunyózik s egy időkorlátos bűnügyi történetben igyekszik családját kiszabadítani, amiben már nem különbözik hasonszőrű társaitól.
Ebben a filmben is veteránok viszik a prímet, de mennyire más közegben és megítéléssel! A legendás direktor Constantin Costa-Gavras lányának, Julie Gavrasnak a romantikus komédiájában az Oscar-díjas William Hurt és Isabella Rossellini több évtizedes házasság után vonalat húznak, és felteszik az összes ilyenkor esedékes kérdést. Érdemes volt-e kitartani egymás mellett, lemaradtak-e valamiről emiatt, mi fér bele még hátralévő életükbe? A szereplők a hétköznapok kisszerű nehézségeivel szembesülnek: úszógumi, sörhas, a vonzerő megfakulása, csupa olyan helyzet és konfliktus, amellyel az ember magára ismerhet. Julie Gavras filmje éppen ettől szívmelengető, s nem is akar többet annál, mint hogy azt a bizonyos számvetést kortól függetlenül a néző is elvégezze, és keresse az élet napos oldalát. William Hurt és Isabella Rossellini kiváló alakítása a régi iskolát idézi. Az új nem mindig jobb – cáfolódik Barney Stinson az Így jártam anyátokkal című sorozatból ismerős állítása a Tétova félrelépőkben.
