Igaz, hogy nem Olaszországban, sőt nem is a parfümfelhők városában, Párizsban, ahonnan később világhódító útra indult a kölni, hanem nyilván Kölnben. Giovanni Maria Farina 1709-ben itt alkotta meg citrusos, gyógynövényes, alkoholalapú kölnijét. De hiába volt kölni a kölni, a világsiker kezdetét mégiscsak a párizsi terjesztés jelentette. 1741-től itt folytatta a karrierjét Eau de Cologne-ként (vagyis kölni vízként) a kezdeti királynővíz (aqua della regina) elnevezés helyett. A Farina név pedig olyan talizmánná vált, amely – mint ahogy a jó talizmánhoz illik – később még számos bonyodalmat okozott.
Lőrinc barát újratöltve
A híres 4711 története majdnem egy évszázaddal Farina kölnije után, 1792-ben kezdődött, amikor Wilhelm Mülhens egy kísérletező kedvű szerzetestől nászajándékként megkapta az aqua mirabilis, azaz a csodálatos víz titkos receptjét. Mülhens szilárdan hitt a recept erejében, és hamarosan egy kis üzletet is nyitott a gyártására Kölnben, a Glockengassén. Mivel az illat igencsak hasonlónak bizonyult a Farina-féle illathoz, ezért rövid idő elteltével szintén Eau de Cologne-ként kezdték emlegetni. A 4711 csak jóval később, 1881-ben lett a márka hivatalos neve, amikor Ferdinand Mülhens, az alapító unokája a Glockengassén lévő üzlethelyiségük házszámát kezdte használni a cég névjegyeként. Ez a házszám volt a 4711.
A talizmán visszacsap
Azt már kevesebben tudják, hogy Mülhens unokája nem teljesen szabad elhatározásából döntött az új márkanév mellett. Nem volt sok választása, ugyanis nagyapja, Wilhelm Mülhens 1803-ban elkövette azt a komoly hibát, hogy megvásárolta a Farina név használati jogát a cége számára. Csak annak nem nézett elég alaposan utána, hogy kitől: az eladónak, Carlo Francesco Farinának ugyanis semmi köze nem volt a parfümgyáros Farina famíliához. A jogi helyzetet tovább bonyolította, hogy Mülhens továbbadta a névhasználat jogát, de ezeket a tranzakciókat 1835-ben a bíróság érvénytelennek nyilvánította, és a névbitorló Farina-cégek sem működhettek tovább.
Nincs több trükk
A Mülhens család azért adott még egy lehetőséget a Farina-ügynek. „II. Mülhenst” (azaz az alapító fiát) ugyanis csavaros ésszel áldotta meg a Teremtő: a nyakába vette Itáliát, hogy találjon egy olyan Farinát, aki – a névvásárlás helyett – üzlettársa lesz, és így kerülőúton mégis hozzájuthat a mágikus névhez. Átlag feletti jogérzékét bizonyára a bíróság is méltányolta, de ez nem akadályozta meg abban, hogy 1881-ben egyszer s mindenkorra megtiltsa a Mülhens unokának a Farina név használatát. Ferdinand Mülhensnek ekkor kellett rádöbbennie, hogy az illatgyárosi életben is eljön a pillanat, amikor felnőtté kell válni, akárki volt is a kölni szülőatyja eredetileg. Hogy ez a fájdalmas elszakadás járt-e asztalcsapkodással vagy ablakokat remegtető, a Glockengasse galambjait sürgős és végleges költözködésre késztető üvöltéssel, nem tudni. A házszámból lett márkanév mindenesetre úgy fest, mint amit csak első dühében – ki, ha én nem? – választhatott ki Mülhens.
Napóleon meg is ette
Mülhens bizonyára később sem bánta meg a névválasztást, mert a 4711 hatalmas sikert aratott: többek között Bonaparte Napóleon, Richard Wagner, az orosz cár és a walesi herceg is ezt használta. Napóleon például szó szerint is fogyasztotta a kölnivizet, állítólag kockacukorral szerette a leginkább. Ilyen értelemben a kölni akár a természetes kozmetikumok elődjeként is szerepelhetne – bár valószínűleg hosszú út áll még a bioipar előtt, amíg eljut odáig, hogy a kozmetikumok ismét ehetők legyenek.
Ez ma már természetesen az 4711-re sem igaz: az eltelt kétszáz év alatt bizonyára jó néhány reformon átesett már, és az is lehet, hogy az eredeti alapanyagokat néhol szintetikummal helyettesítették, de a 4711 mindvégig megmaradt klasszikus, könnyed, természetes és uniszex illatszerként. Illatjegyei között a bergamottot, citromot, narancsot, petitgraint, nerolit, rozmaringot, rózsát, mósuszt és fás jegyeket említenek.
