Ebből Budapest sem maradhat ki

Először ünnepli a világ április 30-át a dzsessz világnapjaként. Olyan nagyvárosok, mint Párizs és New York, valamint a műfaj bölcsőjeként számon tartott New Orleans mellett hétfőn Budapesten is koncerttel és kerekasztal-beszélgetéssel ünneplik a dzsesszt.

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO 2011. évi közgyűlésén döntött úgy, hogy a dzsessz világnapjává nyilvánítja április 30-át. Az Egyesült Államokban 2001 óta tartott Jazz Appreciation Month (a dzsessz megbecsülésének hónapja) utolsó napjára eső ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet a dzsessz értékeire, az oktatást, a népek közötti békét, egységet, párbeszédet és együttműködést segítő erejére.

Mint Irina Bokova, az UNESCO főigazgatója fogalmazott, ezen a napon egy olyan zenei formát ünnepelhetünk, amely a szabadság, az egyéniség és a sokszínűség univerzális nyelvévé vált. A dzsessz ráadásul a zene minden területén új lehetőségeket nyitott. A világnap alkalmából koncerteket és workshopokat rendeznek többek között Párizsban, New Yorkban és New Orleansban is. A fellépők között olyan prominens dzsesszzenészek szerepelnek, mint Herbie Hancock, az UNESCO jószolgálati követe, Marcus Miller, Barbara Hendricks és Hugh Masekela.

Magyarországon, ahol a magyar dzsessz ünnepe és a magyar dzsessz napja élő hagyomány, a budapesti Millenárison található Európa-pontban a kiváló zongorista-zeneszerző, Oláh Kálmán ad koncertet hétfőn este nyolc órától. Előtte kerekasztal-beszélgetést szerveznek, amelyen részt vesz Csillag Katalin, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának nevelésügyi és kulturális referense, Gömbös Ervin, a Magyar ENSZ Társaság főtitkára, Márkus Tibor, a Magyar Jazz Szövetség elnöke és Pallai Péter szakíró.

Pallai Péter, aki a londoni magyar kulturális központ dzsesszprogramjainak kurátora is egyben, az MTI-nek nyilatkozva rendkívül örvendetesnek nevezte, hogy a világszervezet is hajlandó a műfaj értékeire felhívni a figyelmet. „Gyanítom, hogy ebben szerepet játszott az UNESCO közgyűlésének magyar elnöke, Bogyay Katalin is, aki nemcsak londoni munkánkban, hanem általában is segítette a magyar dzsesszmuzsikusok ügyét” – jegyezte meg.

Pallai Péter szerint az, hogy a műfaj világnapot kapott, azért is fontos, mert mára a dzsessz intellektualizálódott, kisebbségi műfajjá vált, és sokkal kevésbé tud megélni, mint amikor még tánczeneként alkalmazták egyes irányzatait. A figyelemfelhívás arra helyezi a súlyt, hogy a dzsessz a kulturális örökségünk fontos részévé vált, és ez rangot ad a műfajnak – mutatott rá Pallai Péter, megjegyezve, hogy Herbie Hancock, aki a világnap alkalmából kezdi meg turnéját, egyike azoknak, akiket a könnyebb műfajok rajongói is nagyon szeretnek, kiváló muzsikus.
Nem véletlen, hogy a nácizmus és a sztálinizmus egyaránt felforgató zenének, tiltott gyümölcsnek tartotta a dzsesszt, mert egy improvizáción alapuló művészet a szabadság zenéje. A negyvenes évek végétől az ötvenes évek végéig nálunk be volt tiltva, és ez nagyon sokat mond a műfajról – vélte a szakíró.