Dallam, gyorsaság, lendület – így lehetne jellemezni a budapesti Newborn zenéjét. Ez a zenekar ugyan már egy évtizede nem létezik, de nincs olyan arc a hardcore színtéren, aki nem kapná fel a fejét a nevük hallatán. Igen nagy dolgokat vittek véghez ebben a szubkultúrában, időtálló – ahogy a Dawncore esetében is – az a teljesítmény, amivel hozzájárultak a zenei színtér gazdagodásához.
Az In These Desperate Days... We Still Strive for Freedom, 1999-ben megjelent EP mindenképpen telitalálat volt, az öt nóta mindegyike kifogástalan volt akkor és most is. Persze egy ilyen nosztalgiázó cikkecske akár kis is kezdhetné a zenekart, de annak nemhogy értelme, létjogosultsága sem lenne. Kellemes, kettő és négy perc közötti dalokban öltenek testet a nagyon gyönyörűen megkomponált dallamok, amelyek szépségük ellenére, vagy azzal együtt is duzzadnak az energiától. A gitárosok – különösen Szalkai Tibi – zseniális témákat vezettek elő, amelyeket ügyesen egészített ki Nagy Gábor. Szalkai tolta a Dawncore-ban is, manapság pedig a The Idoru a fő zenekaruk. Jakab Zoli énekesről elég annyi: nélkülözhetetlen figurája volt a zenekarnak (is). Egyébként túlságosan nagy mozgás nem volt, a tagcserék nem borzolták senki idegeit.
Az EP öt nótája nemcsak korongon, hanem hús-vér formájában is bejárta szinte egész Európát. A zenekarban – ahogy más hardcore zenekarokban is – volt annyi ambíció, hogy kisbusszal is nekivágjanak a kontinensnek. Emlékezetes volt az is, amikor 2001-ben hat hétig nyomták a riffeket a Catharsis néven alkotó őrülettel.
Olykor – egyfajta érzelmi időutazásként is – érdemes meghallgatni a lemezt. A számok adrenalinpumpaként működnek: az ember szívesen ugrana egyet a színpadról, főleg, ha volt már ilyesmiben része. Amúgy a kedvenc dalom a Moral is Dead, amiben olyan csordavokál kerekedik, hogy kész öröm hallgatni.
A banda 2008-ban adott még egy jótékonysági koncertet, de azóta semmi hír egy esetleges fellépésről, vagy más akcióról. Így hát marad a múltidéző korong. Vegyük elő bátran, megéri.
