Idén 20 éve, hogy egy budapesti népzenekedvelő társaság orosz–zsidó kocsmadalokat kezdett el játszani. Az örömzene klubkoncert-sorozattá nőtte ki magát, először a fővárosban, majd vidéken. 2001-ben mexikói turné következett – megfordulnak többek között a hazai foci Mohácsának számító Irapuatóban is –, majd némi tagcsere, és repertoárbővítés következett. Az orosz és zsidó vonal mellé jött a kelet-európai, balkáni vonulat és a magyar, orosz, görög nyelven énekelt dalok.
A mexikói turnét még kettő követte, a köztes időszakban pedig bejárták Európa országait, és természetesen feltűntek a hazai klubokban és a fesztiválokon is. 2005-től a Radnóti Színház bedolgozói; a tagok nemcsak zenéket írnak, hanem szerepelnek is Szabó Magda Bárány Boldizsár című darabjában.
A Vodku zenéje nem éppen nettó mulatós muzsika. Dalaikból tonnányi érzés árad: bánat és öröm, a zenélés és az élni szeretés öröme. Ez a műfaji kavalkád azok számára is befogadható, akik nem számítanak a világzenének is bélyegzett egyetemes népzene elszánt fogyasztóinak. Talán ezért is válik szimpatikussá a Vodku zenéje már az első öt taktus után.
A Vodku új lemezén nemcsak a dzsesszt és a rockot ereszti össze a népzenével, a drum & bass és a reggae műfaja is felbukkan rajta.
