Madárka, madárka – avagy a bimbózó magyar divat

A Gombold újra 2.0 győzteseit bemutató sorozatunkban a MIMM-Textildesign tervezőpárosával beszélgettünk.

– Gyerekkori jó barátok vagytok, együtt jártatok az iparművészeti egyetemre. A MIMM-Textildesign márkát azonban csak tavaly alapították meg.
– Hendzsel Ilona: A gyereknevelés mellett háttérbe szorult az életemben az alkotás. Művész vagyok, akit az egyhangúság, az állandóság felőrül. A pelenkázás, etetés, séta monotóniája mellett kellett találnom valamit, amiben újra kiteljesedhetek. Saját karácsonyfadísz-kollekciót kezdtem tervezni, különböző mintákat rajzoltam, kísérleteztem. Moninak nagyon megtetszettek az ötleteim, inspirációt adott neki, az elképzelésemet rögtön saját formavilágával egészítette ki. Ez majdnem egy időben volt a tavalyi Gombold újra pályázattal. Mikor elolvastam a kiírást egyértelmű volt, hogy elindulunk. Kíváncsiak voltunk, milyen visszajelzéseket kapunk.

Hendzsel Ilona és Nagy Moni, a kortársöltözék-pályázat kiegészítő kategóriájának nyertesei

Fotó: Béres Attila

– A mintákat bár a magyar népművészet ihlette, mégis minden motívum egyedi. Mire törekedtél a tervezés során?
– H. I.: A népi motívumok bele vannak kódolva az emberbe, de azt hiszem mindenki a sajátos szemüvegen keresztül látja ezeket a szimbólumokat. Ezeknél a motívumoknál mézeskalácsok, az írókázás vonalvezetését szerettem volna az én egyéni vonalaimmal kifejezni. Törekedtem arra, hogy egyszerű formája legyen a madárnak, a szívnek, a lónak, a formában belül azonban már a részletesség lett meghatározó, a csipkézettség érzését akartam kelteni.

– A tavalyi Gombold újra pályázaton ékszer- és táskakollekcióval neveztetek a versenyen, akkor nem nyertetek. Az idei tapasztalatok alapján szerintetek mi lehetett ennek az oka?
– Nagy Moni: Tavaly fontos szempont volt számunkra a hordhatóság. Be kellett látnunk azonban, hogy egy ilyen nagyszabású versenyen ezzel nem sokat érünk el, még akkor sem, ha ezt a pályázati kiírásban fontos szempontként említik is. El kellett rugaszkodnunk, hogy felkeltsük nemcsak a zsűri, de a közönség figyelmét is. Át kellett értelmezni az ékszereinket: a mostani darabok bár hordhatóak, mégis inkább haute couture darabok. Nem ezeket aggatja magára az ember egy szimpla hétköznapon. Feltűnőnek kellett lennie az ékszernek: ha ezt sikerül elérni, akkor utána le lehet hétköznapi formára egyszerűsíteni ezeket a nyakékeket, és így ismét mindenki számára hordhatóvá válhatnak. Furcsa körforgás.
– H. I.: A mostani elismerés azt jelzi számunkra, hogy megértettük a pályázat lényegét. Látványosnak kell lenni. A tavalyi versenyen bár nem díjaztak minket, mégis nagyon fontos állomás az életünkben. Már az is elismerő volt számunkra, hogy ötszáz induló közül beválasztottak a legjobb harmincötbe.Több blog és lap cikkezett rólunk, a Múzeumok Éjszakáján a Kiscelli Múzeumban kiállíthattuk a kollekció darabjait. Tavaly óta már több fővárosi boltban áruljuk a termékeinket, és folyamatosan ott vagyunk a WAMP-on is. Most már nagyon sokan ismerik és keresik a munkáinkat, és ennél nincs fontosabb.
– N. M.: A Gombold újra nagyon jó lehetőség a hazai tervezőknek, hogy egy szélesebb közönség megismerhesse őket. Hiába hoz létre bárki önálló divatbemutatót, vagy van saját boltja egy eldugott utcában, arról sajnos csak egy szűk réteg tudhat.

– Az ékszereitek miben idézik meg a magyar hagyományokat?
– N. M.: Fő szempont az anyaghasználat volt. Gyapjúfilc és pamut adja az alapot, de ezeket műanyag gyöngyökkel, selyemszalagokkal egészítjük ki. Ragaszkodunk a kézműves technikához is. Egyenként szitázzuk le a mintákat, kézzel varrjuk meg az összes díszítőelemet. Ezért sincs két egyforma darab, motívumvilágában és formailag mindegyik ékszerünk különbözik egymástól.
– H. I.: Igazából ezeket az öltéseket géppel is megcsinálhatnánk, csak akkor pont a lényeg veszne el, lelketlenné válnának a madaraink. Amiatt, hogy egyre több ékszert kell elkészítenünk, tervezzük, hogy a jövőben felveszünk néhány segítőt, de a célunk nem az, hogy sorozatgyártásban ontsuk a kiegészítőket. A szitanyomott pólóinkra ugyanez igaz: nemcsak saját mintával dolgozunk, de Moni tervezte meg a szabásmintát is, a pólókat pedig egy különleges pamut anyagból varrattuk meg. Keveset készítettünk eddig, és még nem volt lehetőségünk az utángyártásra, pedig a vevők nagyon követelik rajtunk. Talán a következő WAMP-ra már tudunk madárka-nyakláncos pólót is vinni.
– N. M: Azért sem vontunk be még eddig be másokat az alkotásba, mert közben tovább fejlődik bennünk, amit kitaláltunk. Állandóan újabb és újabb ötletek születnek.

– Kizárólag fekete, fehér, piros színeket használtok. Mi ennek az oka?
– N. M.: Más színekkel felborulna az összhang, az a harmónia, amire törekszünk. Átláthatatlanná válna az egész koncepció.
– H. I.: Engem Moni tart kordában. Én néha azért elkalandoznék.

– Egyéni megrendelésre készítetek ékszekeret?
– N. M.: Bizonyos feltételek mellett. Ha olyat kérnek, ami belefér a mi elképzelésünkbe, formavilágunkba akkor semmi akadálya. A mostani győztes ékszereinket is szívesen újra elkészítjük, ha akad rá megrendelő.

– N. M.: A pénzösszeg, amit nyertünk, megoldja a fő problémánkat, hogy nagy tételben vásároljunk alapanyagokat, lesz egy kis tőkénk. Ennek köszönhetően a jövőben egy-egy eladott termékkel talán többet kereshetünk.
– H. I.: Minimális pénzt fektettünk be a márkaindulásba. Eddig a bevételünket mindig visszaforgattuk. A jövőben kicsit többet engedhetünk meg magunknak.