Ugyan a dzsesszisták az ötvenes években már szívesen szólaltatták meg a Hammond-orgonát – ez a hangszer a hatvanas és hetvenes években lett népszerű a rock és a blues műfajában –, az elektronikus hangkeltéssel kezdetben inkább a kortárs komolyzene művelői kísérleteztek, olyan komponisták, mint például Karlheinz Stockhausen.
A műfaji áttörést a populáris muzsika irányába egy nyugat-berlini zenekar hozta el. A Tangerine Dream (Mandarinálom) 1967-ben lépett színre, még a nagy szintetizátormágusok, Jean Michel Jarre és Vangelis, illetve a Kraftwerk előtt. Az alapító, Edgar Froese különféle muzsikustársakkal – többek között olyan neves előadókkal, mint Klaus Schulze, Christopher Franke vagy Peter Baumann – egy akkor teljesen újnak számító hangzásvilágot teremtett meg, tett népszerűvé.
Froese munkássága során több mint száz album, tucatnyi filmzene született, írt muzsikát Antonioninak, Koncsalovszkijnak és Ridley Scottnak is. A Tangerine Dream nagy lélegzetvételű műveiben a kortárs komolyzenével, a progresszív rockkal egyaránt kísérletezett, számos, elmélyülést igénylő albuma van, bár inkább a dallamos, könnyebben fogyasztható szerzeményekről ismert. Köztes példa a Magyar Televízió külpolitikai magazinműsora, a Panoráma főcímzenéjeként ismert Choronzon az 1981-es albumról.
A Tangerine Dream megelőlegezte, inspirálta a technót és az ambientet. A hatás visszafele is működött: zenéjébe beépítette az aktuális elektronikus zenei irányzatokat is – szerencsére liftzenét, szintipopot sosem művelt. A zenekar legutóbb 1997-ben járt Budapesten. Mi történt azóta, meg az elmúlt negyvenöt évben: Froese és zenésztársai ezt mutatják meg ma este.
