A 71 esztendős zenész a dzsessz, valamint a blues világának legendás alakja, öt évtizeden átnyúló karrierje során 14 Grammy-díjat és egy Oscar-díjat is kapott munkájáért. Számos dala került az örökzöld „slágerek” közé.
„Bármely műfajt nézzük, nincs sok olyan művész, akinek pályája olyan gazdag és nagy hatású, mint Hancocké, memoárja nemcsak egy figyelemre méltó élet és karrier emlékeivel kecsegtet, hanem egyedülálló krónikával is a dzsessz fejlődésének legvirágzóbb korszakáról” – hangsúlyozta Clare Ferraro, a Viking Press kiadó elnöke.
A chicagói zongorista és zeneszerző az 1960-as években vált közismertté, amikor Miles Davisszel játszott. Ebből a korszakból származtak többek között olyan klasszikusai, mint a Watermelon Man, a Chameleon és a Cantaloupe Island.
Hancock zenei világban kivívott tekintélyét az UNESCO jószolgálati nagyköveteként is kamatoztatja: a zene erejével töri át a kulturális határokat, hirdeti a műveltség és a kreativitás fontosságát a világ fiatalságának. Mivel jelenleg Sanghajban koncertezik, kedden telefonon adott interjút az amerikai hírügynökségnek, amelyben arról beszélt, hogy élete sok érdekes ösvényen haladt, rengeteget tanult mestereitől, és tudását szeretné megosztani.
„Remélem ez a könyv nem csak a dzsesszrajongók számára lesz fontos” – jelentette ki a 2014-re várható memoárról, amelyet részben spirituális utazásnak szán, és buddhista hitéről is vall benne.
Színes személyes történetekkel is megismerteti majd olvasóit – ígérte. Ízelítőül felidézte egy koncertjét Miles Davisszel. Mint mesélte: a fellépés csúcspontjaként vágott bele a So What című számba, de rossz hangot ütött le, és azt hitte, elrontotta az egész műsort. „Miles vett egy levegőt, és játszott egy-két hangot, amivel helyre tette. Évekbe telt, amíg megértettem, hogy Miles nem ítélkezett a játékom felett. Munkába fogta azt. Ez a lecke nem pont a zenéről szólt, hanem az életről” – idézte fel Hancock.
