Április 27-én a Papp László Budapest Sportarénában negyven év zenéje elevenedik meg a legkülönfélébb stílusokban a countrytól a blueson át a metálig és a rockig. A háromórás koncerten negyven zenész szólaltatja majd meg Horváth Attila szerzeményeit – előadók és zenekarok sora vált hihetetlenül népszerűvé szövegei segítségével. A Piramis és a Korál mára klasszikusnak számító rock-korszaka után ott volt a Pokolgép és az Omen sikereinél, de szerepe volt Cserháti Zsuzsa visszatérésében is. – Egy hasonló buli ötlete először a negyedszázados jubileumnál merült fel, a Jég dupla whiskyvel című könyv megjelenésekor – mondta el az MNO-nak Horváth Attila. – Akkor és azóta is többen jelentkeztek, hogy milyen jó volna egy színpadra állítani a szövegeimet éneklőket. Mindig mondtam, hogy rendben, én is meghallgatnám, mégsem lett belőle semmi; közben alighanem ráébredhettek a szervezők, micsoda irdatlan munka volna egy ilyen koncertet létrehozni. Karácsony táján Kersák Hugi, a koncert szervezője vetette fel újra az ötletet, és meg is valósította.
– Csak a dalszövegeidet adod a koncerthez, vagy részt veszel a szervezésben is?
– Sosem jutott eszembe saját sütésű születésnapi tortával meglepni magam ... Kezdetben volt bennem ellenérzés, hogy esetleg technikai, szervezési feladatokkal kell foglalkoznom, de Hugi minden ilyen terhet levesz a vállamról. Az ötletelésben viszont nagyon szívesen és teljes lendülettel veszek részt. Izgalmas volt kitalálni a koncert felépítését.
Én még mindig ôrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.
Korál: Kevés voltam neked
– Nem egyfajta fesztivál lesz ez a tiszteletedre?
– Mindenképpen el akartam kerülni, hogy fesztivál legyen belőle. Felmegy az egyik zenekar, csörömpöl, meghajol, lemegy, érkezik a következő, csörömpöl, és így tovább. Fantáziátlannak érzem. Ahogyan gyorsan elvetettük a dalok időrendben való megszólaltatását is. Kell, hogy legyen íve, dramaturgiája a koncertnek! És mivel szövegíróé az este, az ívet maguk a dalszövegek fogják megadni. A számok gondolatsort alkotnak, helyenként ugyanazt a témát folytatják, máskor egymásnak válaszolnak. Az egyes „blokkok” egymásba csúsznak, méghozzá olyan módon, hogy az épp színpadon lévőkhöz utolsó nótájukban csatlakoznak a következő fellépők. Nem véletlenszerűen: a vendégeskedések is indokoltak, hitelesek, ráadásul kimondottan érdekesek lesznek, hiszen ilyen formában, ilyen előadókkal még sosem szólaltak meg ezek a dalok. És valószínűleg nem is fognak.
– Készül koncertfelvétel?
– A köztévé veszi fel, részleteket már májusban lehet majd látni belőle a rólam készülő portréműsorban, később pedig DVD-n jelenik meg a teljes anyag. A tévé hozzáállása nagyon kellemesen lepett meg, a százperces portrét szombat esti főműsoridőben vetítenék, a koncerthez ingyen készítettek reklámot. Nem a kézzelfogható része érdekel a felhajtásnak, hanem az, hogy elismerik a munkásságomat, és úgy gondolják, valami igazán komoly dolog lehet ebből a koncertből. A telefonom szinte folyamatosan csörög. De persze először a fellépőkről kellett volna beszélnem, mert azonnal és örömmel mondtak igent az invitálásra, hogy még akár ingyen is jönnének, mert úgy érzik, hogy ott a helyük. Nagyon jó érezni a felém irányuló szeretetet.
