„A XX. században szinte mindenki enyhe lesajnálással tekintett rá, amit már csak azért sem érdemelt meg, mert 1839-ben, huszonhét évesen választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, a magyar költészet történetét bemutató székfoglalója után” – mondta az MTI-Pressnek a Garayról 1993-ban tanulmányokat publikáló szekszárdi irodalomtörténész, Töttős Gábor.
Költeményeit többet szavalták, mint Petőfi verseit
A tucatnyi korabeli lapnál szerkesztőként és szerzőként is dolgozó, az első hivatásos újságírók egyikeként számon tartott Garay János kutatója szerint sokáig Petőfi Sándornál is népszerűbb volt, utóbbi csak az 1840-es évek második felétől volt nagy hatású költő. Bodolay Géza Irodalmi diáktársaságok 1785–1848 című munkájára hivatkozva az irodalomtörténész hozzátette, hogy Garay költeményeit többet szavalták a hazai gimnáziumokban, mint Petőfi verseit. Különösen igaz ez a mára elfeledett, Kont című történeti balladájára, amely a legtöbbet előadott mű volt a korban.
Töttős Gábor felhívta a figyelmet az aradi vértanúk emléke előtt elsőként tisztelgő Honvéd halála című Garay-versnek a közép-európai irodalomra tett hatására is. Közlése szerint a haza bukása után inkább a halált választó honvédet megéneklő vers 1850. október 6-án, a Röphírek című folyóiratban jelent meg – a folyóiratot nem sokkal utána be is tiltották. Az irodalomtörténész meggyőződése szerint Garay korabeli népszerűségét jelzi, hogy nemcsak Kodály Zoltán ma is játszott, 1926-os daljátéka az egyetlen zenés feldolgozása Az obsitos című verses elbeszélésének, hanem az 1843-ban, első válogatott verseskötetében megjelent műre hamarosan zenét írt a kor ismert komponistája, zongoraművésze, Thern Károly is.
Szinte az egész ország megmozdult, hogy segítsen
„A költőt övező tiszteletet mutatja, hogy a szabadságharc bukása után, amikor elvesztette 1848-ban elnyert egyetemi tanári állását, országszerte gyűjtést rendeztek számára” – húzta alá a Garay-kultusznak 2004-ben tanulmányt szentelő Lovas Csilla irodalomtörténész, a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum főmuzeológusa. „Szinte az egész ország megmozdult, hogy segítsen Garaynak, aki 1849 őszén élelem és tűzifa nélkül betegen feküdt. A Nemzeti Színház 1850. január 21-én hangversenyt rendezett a költő javára, a sajtóban felhívást tettek közzé megsegítésére. Ennek hatására Gyallay Gusztáv honvéd alezredes kezdeményezésére az aradi börtön politikai foglyai is adakoztak. Az összegyűlt 61 forint 2 krajcár adományt egy kiszabadult társukkal küldték el Pestre.”
A költő korai, 1853-ban bekövetkezett halála után hamarosan megindult a gyűjtés síremlékére, a ma is látható obeliszket 1855-ben adományokból állították fel a fővárosban, a Kerepesi úti temetőben. A XX. században, amikorra irodalmi munkássága Az obsitos kivételével már megkopott, javarészt csak szülővárosában őrizték az emlékét. 1923-ban állami gimnáziumot neveztek el róla, idáig utolsó tisztelgésként pedig 1992-ben a Liszt Ferenc téren felállították Farkas Pál alkotását, a Háryt ábrázoló lovas szobrot – idézte fel az irodalomtörténész.
A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum őrzi a hagyaték nagy részét
Lovas Csilla megjegyezte, hogy a költő hagyatékának túlnyomó része a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban található. A gyűjtemény alapját a költő lánya, az 1917-ben elhunyt Garay Gizella tette le azzal, hogy a múzeumra hagyta bútorait, kéziratait és a több száz darabból álló könyvtárát. 1921-ben már rendeztek egy kiállítást a hagyatékból, amely később viszonylag szerencsése átvészelte a második világháborút. A Tolna Megyei Levéltár megvásárolta a Garay családi levelezését, amely a szakember szerint érdekes irodalom- és kortörténeti forrás.
Az irodalomtörténész elmondása alapján a 2011-ben felújított szekszárdi vármegyeháza állandó kiállításán látható többek között első, 1843-as kötetének egyik eredeti példánya és néhány személyes használati tárgya: pecsétnyomója, tintatartója, levelesládája és az az ezüst babérkoszorú, melyet a költő édesanyja kapott 1857-ben. A relikviák mellett Háry és Napóleon találkozását megidéző életnagyságú mesejelenet, illetve gyermekek és felnőttek számára egyaránt felpróbálható jelmezek várják a látogatókat. Lovas Csilla azt is elárulta, hogy a bicentenárium alkalmából alakult szekszárdi emlékbizottság javasolja: a szekszárdi szüreti fesztivál jelképe annak a költőnek az obsitos vitéze legyen, aki 1846-ban írt Szegzárdi bordalában megalkotta a bikavér elnevezést.
