Tormay Cécile nevét és munkásságát azért ismerik kevesen, mert a szocializmus évtizedeiben indexre került, hiszen ő volt az, aki Bujdosó könyve című regényében megírta az első világháború utáni összeomlás, a Tanácsköztársaság siralmas történetét.
A Napkelet című folyóirat körül csoportosuló, a világháború után indult írónemzedék összefogásával új alternatívát keresett a kelet és a nyugat közé szorult magyar társdalom számára. Munkásságának „közhasznúságát” jól érzékelteti, hogy az előző elnök halála után ő lett a Népszövetség mellett működő genfi Szellemi Együttműködés Tanácsa elnöke.
A Napkelet című folyóirat körül csoportosuló, a világháború után indult írónemzedék összefogásával új alternatívát keresett a kelet és a nyugat közé szorult magyar társdalom számára. Munkásságának „közhasznúságát” jól érzékelteti, hogy az előző elnök halála után ő lett a Népszövetség mellett működő genfi Szellemi Együttműködés Tanácsa elnöke.
A Nemzeti Értékvédő Egyesület kezdeményezésére felállított szobor helyszínének kiválasztásakor fontos szempont
volt, hogy az írónő felmenői részt vettek a Rókus kápolna és kórház építésében, s hogy a család a közeli Kőfaragó
utcában lakott, így került R. Törley Mária műve a kórházbejárat előtti parkba.
Fotó: Székelyhidi Balázs
Műveit angol, francia, német, olasz nyelvre is lefordították és a legelőkelőbb külföldi folyóiratokban közölték. A Régi ház című regényéért kétszer is fölterjesztették irodalmi Nobel-díjra. Az ünnepségen Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke méltatta Tormay Cécile életművét, az írónő műveiből Kubik Anna Kossuth-díjas színművész olvasott föl részleteket, közreműködött Geiger György Kossuh-díjas trombitaművész.
