Az első kiállítás március 29-én nyílt Dobó Bianka, Farkas Rita és Mórocz István Zóna című kiállításával, s további három alkalommal, április 5-én, 12-én és 19-én találkozhatunk a 11 fős társaság többi tagjának kiállításával. A Moving, nevéhez híven, országszerte vidéken is kiállít. Tagjai között fővárosiak, vidékiek, sőt határon túliak is találhatók. Tavaly októberben már volt egy bemutatkozó tárlatuk Győrben, és Tatát is meg fogják látogatni hamarosan. A fiatal, főleg huszonévesekből álló csoport igazi összetartó erejét a hasonló gondolkodásmód és világlátás jelenti. Ahogy ők fogalmaznak bemutatkozó szövegükben: „Egyfajta nyugtalanság, változtatási vágy”. Az, hogy nem feltétlenül akarják elfogadni az őket körülvevő világ bebetonozottnak tűnő játékszabályait, a dolgok mozdulatlanságát. Ezért is lett a csoport neve Moving.
Új lehetőségeket keresnek arra, hogy a képzőművészeti élet klasszikus eszközeitől eltérő módszerekkel közelítsenek a közönség felé. Kiállításaik, akcióik mind azt célozzák, hogy elhagyják a belterjes „képzős” nyelvezet sokak által tapasztalt karanténját. Azokat a tabunak vélt határokat szeretnék átlépni, ami miatt sokan a képzőművészet világát idegennek tekintik. Amikor a Moving csoport nyomatait, grafikáit, alkotásait látjuk, épp ezért könnyebb dolgunk is van, mint sok esetben megérteni szándékaikat. A képek őszinték, az alkotók önazonosak, és mentesek a hagymázas művészkedő gesztusoktól, a mesterséges és sznob allűröktől. Fiatal művészek, akik szeretik azt, amit csinálnak, és van is mondanivalójuk, ha úgy tetszik emberekről, környezetünkről, közösségeinkről, hiteinkről. A képekkel könnyű kapcsolatot létesíteni, hamar érthetővé és szerethetővé válnak azok a világok, amelyeket az alkotók megjelenítenek. Mivel a művészek közötti kohéziós erőt nagyrészt a barátság és közös életszemlélet alkotja, így művészileg egyéni hangok vannak jelen egymás mellett, más és más megközelítéseket nyújtva. Szabó Ákos metafizikai témájú metaforikus képeitől Szabó Kristóf szubjektív „naplóbejegyzésein” keresztül a csütörtökön kiállító Farkas Rita különleges hangulatú „csataképeiig” széles a skála, 11 művész, 11 nézőpont, 11 terület, ha úgy tetszik zóna, mely ugyanazt a világot osztja szeletekre, amelyben mindannyian nézők, alkotók, modellek élünk.
Az első három kiállító közül Dobó Bianka és Mórocz István olyan vidéki alkotók, akik két nagyvárosi zónát térképeznek fel művészi eszközökkel: Dobó Bianka az átutazó csomópontokat örökíti meg, míg Mórocz István számára a „rozsdazóna” világa jelenti az elsődleges témát. Dobó Bianka azokban a kereszteződésekben figyel, ahol senki sem időz el igazán, amin mindenki csak átszalad.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!