125 éves a hanglemez

Születésnapját ünnepli a hanglemez: éppen 125 éve, 1887. május 16-án szabadalmaztatta Washingtonban és Berlinben a cinkbádoglemezt, valamint a gramofont Emil Berliner, a kalandos életű feltaláló, akinek találmánya demokratizálta a zenét, majd' mindenki számára és bárhol elérhetővé téve azt.

Az első hangfelvétel már 1857-ben elkészült, a francia Eouard-Leon Scott de Martinville próbálkozásait azonban csak részben koronázta siker: rögzíteni tudta a hangokat, de lejátszani nem. Utóbbi csak húsz év múlva, Thomas Alva Edison műhelyében sikerült. Az amerikai Charles Tainternek már eszébe jutott, hogy a hangokat egy lemezszerű alkalmatosságra kellene rögzíteni, és ugyanez az ötlet fogant meg Emil Berliner fejében is. A hannoveri származású Berliner Amerikába kivándorolva – valójában a katonai szolgálat elől megszökve – gürizett a „korlátlan lehetőségek hazájában„, előbb kifutófiú, majd elektroműszerész lett. Kezdetben kormozott üveglemezzel kísérletezett, amelyen a lemez fölé helyezett membrán mozgó tűje rovátkákat vésett a koromba. Így születettek meg a lemez első rovátkái. Később viasszal bevont és savval kimaratott cinklemezeket használtak.

Berliner 1887. május 16-án szabadalmaztatta az általa kifejlesztett gramofont és a hanglemezt, amelynek a Schallplatte nevet adta. A lemez egészen az 1980-as évekig egyeduralkodó zenehordozó maradt, azóta is jelkép. Eleinte csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy gramofont és lemezeket vásároljanak, ráadásul a hanglemezek eleinte gyenge minőségűek voltak, alig párszor lehetett használni, egy oldalra pedig csak négypercnyi zene fért fel.

1898. június 11-én aztán Emil Berliner fivérének hannoveri telefongyárában elkészült az első sellakk hanglemez. Berliner ezzel elsőként indította el a hanglemez tömeges gyártását és száz esztendő alatt kis híján 1,5 milliárd hanglemez készült csak a Deutsche Grammophon Gesellschaft (DGG) – 1971 óta PolyGram – gyáraiban. „Carusót mindenkinek” – ez a cél vezérelte Berlinert.

A feltaláló 15 ezer font sterling alaptőkével Londonban lerakta egy második gramofontársaság – a későbbi brit EMI-konszern (Electrola) – alapjait. Berlinernek köszönhetően került sor Németország első védjegyének bejegyzésére – Nipper kutya fülét hegyezve hallgatja gazdájának gramofontölcsérből áradó hangját. Az igazi áttörést végül az 1930-as években a nagylemez hozta meg, akkor végképp tömegmédiummá vált a zene, még az autókban is elhelyeztek lemezjátszókat.