A kezdetek: a dev és az arab joker
... és az igazi, keleti mese
A szarvas-szultánkisasszony a fentiekkel ellentétben kétségkívül tisztán mesekönyv, a legklasszikusabb értelemben. A Tasnádi Edit által lefordított török mesék eddig csak A pasa fia meg a világszépe című kötetben láttak napvilágot, de ez nem kifejezetten mesekönyv, hanem egy gondos forrásmegjelölésekkel ellátott kis kötet a L'Harmattan Kiadó Folklór sorozatában. Átfedés egyébként van a két kötet meséi között, de a fentebb emlegetett könyvekkel már kevesebb az egyezés, így megnyugodhatunk: a Magyar Naplónál megjelent, most bemutatott, Tasnádi Edit által válogatott mesekönyvben sincs sem májkitépés, sem a mellét a vállán átvető vén boszorka, és erotikus jelenetek sem találhatók benne.
Van viszont ezek helyett egy nagyon szépen illusztrált, tényleg gyerekeknek szánt meséskönyv. A rajzokat készítő Oláh Katalin elsősorban a török szőnyegekből és miniatúrákból inspirálódott, így rakott össze egy hagyományos mesekönyvekhez illő, szépen megrajzolt képi világot, a történetek pedig – mintha ezt is ki akarná emelni a válogatás – rettenetesen hasonlóak a magyar népmesékhez. Ugyanaz a három fiú, ugyanaz a sárkány, óriás és boszorkány, ugyanaz a hátunk mögé dobott fésűből kinőtt erdőség, ugyanaz a szegény ember, és ugyanaz a három próbatétel.
Csak éppen itt nem királylányokkal, hanem szultánkisasszonyokkal, Mehmeddel és Gránátalmácskával, farkas helyett tevével és oroszlánnal, na meg a visszatérő török mesefordulatokkal találkozunk. Elárulhatjuk, hogy arrafelé nem a kurta farkú malac túr. Aki nem hiszi, járjon utána!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!