Az egész világ a dzsesszt ünnepelte

Az ENSZ világsztárok részvételével tartott szuperkoncerttel ünnepelte a dzsesszt New York-i székházában hétfőn, április 30-án, azon a napon, amelyet a műfaj világnapjává nyilvánított a UNESCO; a megszólalók a világ legbefogadóbb, népeket összekötő zenéjeként méltatták a dzsesszt.

Grund
2012. 05. 01. 15:24
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az interneten élőben közvetített „all-star” koncerten a műfaj olyan óriásai léptek fel, mint Herbie Hancock, Tony Bennett, Romero Lubambo, Wynton Marsalis, Esperanza Spalding és Dianne Reeves, de képviseltették magukat más műfajok nagyjai is, így Stevie Wonder, Chaka Khan, Angélique Kidjo, Dee Dee Bridgewater vagy éppen Lang Lang zongoraművész. A műsorvezetést olyan hollywoodi sztárok vállalták, mint Morgan Freeman, Robert De Niro, Michael Douglas és Quincy Jones.

Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete, a UNESCO ez évtől nyilvánította április 30-át a dzsessz világnapjává abból a megfontolásból, hogy bár a műfaj Amerikában született, gyökerei Afrikába nyúlnak, és sok európai hatást is magába olvasztott, Ázsiában és Ausztráliában is százmilliók rajonganak érte, így a dzsessz népeket összekötő világzene. „A dzsessz ledönti a korlátokat, és megteremti a lehetőséget a kölcsönös megértésre és toleranciára, jelképe a szabad kibontakozásnak„ – áll az indoklásban.

„A dzsessz a szabadság, az emberi jogok és az emberi méltóság kifejeződése. Tükrözi a világ sokszínűségét, könnyedén lebontja a határokat és egyesíti az embereket” – hangoztatta Irina Bokova, a UNESCO főigazgatója pénteken Párizsban, ahol a Herbie Hancock vezette Thelonius Monk Dzsesszintézettel közösen szervezett rendezvényekkel vette kezdetét a dzsessz világnapjához kapcsolódó, a világ több mint száz országában zajló eseménysorozat. Az ENSZ-főtisztviselő szerint a dzsessz a szabadság nyelve, amelyet minden kultúrában megértenek, „rajta keresztül szólaltak meg szenvedélyes hangok az elnyomás minden formája ellen”.

„A dzsessz az egyetlen igazán őshonos amerikai művészeti forma, ez a mi klasszikus zenénk” – jelentette ki New Yorkban Quincy Jones, aki szerint a műfaj az amerikai zene szívét és lelkét jelenti, ezért nem szabad engedni, hogy feledésbe merüljön. Herbie Hancock szerint nem lehet letagadni a dzsessz gyökereit: a műfaj „a rabszolgaságra adott pozitív és kreatív válaszból született”. A dzsessz nemzetközi ünneplését Hancock egyfajta veszteségnek nevezte Amerika számára, ugyanis a UNESCO ezzel azt nyilvánította ki, hogy a dzsessz nem csak Amerikáé. „A különböző országokból jött nagy művészeknek köszönhetően be tudjuk mutatni a globalizáció pozitív aspektusait” – hangsúlyozta Hancock.

Az Egyesült Államokban a dzsessz bölcsőjében, a nevezetes New Orleans-i Congo Square-en hétfőn napfelkeltekor ugyancsak a műfaj vezető sztárjainak, köztük Herbie Hancocknak a részvételével tartott koncerttel vette kezdetét a dzsessz ünneplése, azon a francia negyedhez közeli téren, ahol hajdan a rabszolgák vasárnaponként összegyűltek zenélni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.