A Project Paladar elnevezésű kezdeményezésben tíz híres New York-i séf állt össze a szárnyaikat próbálgató havannai magánéttermekből (paladar) érkezett tíz konyhafőnökkel, hogy igazi ínyencfalatokkal és többfogásos menükkel varázsolják el a betérő vendégeket.
A havannai óváros kulturális központjának hátsó kertjében kialakított étterem elsősorban a 11. Havannai Biennáléra érkezett külföldieket látja vendégül, és azokat a kubaiakat, akiket a New Yorkból érkezett séfek hívtak meg az ingyenfogásokra. A kortárs amerikai, olasz, japán és burmai konyha karibi kreol fogásokkal való vegyítése egyedülálló kezdeményezésnek számít egy olyan országban, ahol az állami, de még a magánéttermek jelentős része is unalmas, fantáziátlan fogásokkal várja a vendégeit.
A különleges művészi látványosságot is kínáló projekt célja, hogy hidat képezzen az „elidegenedett szomszédok” és a különböző társadalmi rétegek között. „A mások kultúrájának megértéséhez vezető legegyszerűbb és legizgalmasabb út a konyhán át vezet” – mutatott rá Sara Jenkins, a program vezetője, a manhattani East Village-ben működő Porchetta és Porsena nevű falatozók tulajdonosa.
A 43 országból mintegy 180 művészt és több ezer művészetrajongót, illetve gyűjtőt vonzó 11. Havannai Biennále részét képező projektet amerikai magánszemélyek adományaiból finanszírozzák. A pénteken indult kezdeményezés során a séfek tíz napon át kettesével váltják egymást a tűzhelynél.
A betérőket Mojito koktéllal fogadják, mielőtt az asztalukhoz vezetnék őket. A helyi előírásoknak megfelelően egyszerre 12 ember ehet az apró étteremben: amikor a magánéttermek az 1990-es évek elején először megnyitották a kapuikat, a kormány egy tucatban maximalizálta a férőhelyek számát.
Ennek megfelelően a bábeli séfforgatagban esténként – öt körben – hatvan ember tud jóllakni. A Project Paladar ötlete a New York-i építész, művész és étteremtervező Craig Shillitto fejéből pattant ki. A vállalkozót lenyűgözte a kubai magánéttermek hirtelen megszaporodása, miután Raul Castro elnök „felélesztette” azt az 1990-es évekbeli törvényt, amely engedélyezte azok működését, majd elhárított néhány, a fellendülésüknek gátat szabó korlátot.
A magánvállalkozások egy része azonban még ma is csak hajszálnyival jobb, mint az állami éttermek, és napi szinten kell megküzdeniük a szűkösen rendelkezésre álló hozzávalók beszerzése jelentette kihívással. A paladartulajdonosok között azonban egyre több a vállalkozó szellemű üzletember, a konyhában serénykedő kreatív, kísérletező séfek pedig készen állnak arra, hogy változtassanak Kuba gasztronómiai megítélésén.
