Mikszáth veri Esterházyt?

Némi felsőbbrendűséget sugalló iróniája miatt Mikszáth ugyan nem arat osztatlan sikert a szlovák olvasók körében, mégis többen vesznek Mikszáth-művet Szlovákiában, mint például Esterházyt.

A kétnyelvű kiadványoknál általában elkerülhetetlen baj ezúttal is megtörtént, amikor a magyar és szlovák oda-visszafordítást végezték: figyelmen kívül hagyták, hogy másra használja a novella szót a magyar és a szlovák nyelv – a Gavallérok szlovákban novella, magyarban viszont inkább kisregénynek tartják. Az összegzés összegzéseként Wlachovský még elmondta, hogy „a terminológiai változásokat a szlovák szerzők nem igazán vették figyelembe”.

Mikszáth veri Esterházyt

A kötethez bevezetőt kanyarító nemesvámosi Praznovszky Mihály rövid előadása formájával is igyekezett emléket állítani Mikszáthnak: írónk gyakran idézte ugyanis parlamenti felszólalásai elején, hogy „amint arra beszédem végén utalni fogok”, beszéde végén pedig azt, „amint arra beszédem elején utaltam”, miközben nem utalt soha semmire. Komolyra fordítva a szót, reménykedik benne, hogy a mai magyar irodalom kezdi megtalálni Mikszáthot, ez pedig a könyvkiadáson mérhető le.

„A jubileumig 30–40 évesek voltak a legújabb Mikszáth-fordítások, most nyáron viszont már az ötödik kötet jelenik meg ezer példányban, és egyre népszerűbb. Az, hogy a boltokban itthon nem nagyon találok Mikszáthot, végül is bizakodásra ad okot: elfogy” – jegyezte meg félig viccelődve Praznovszky. A tudós mindazonáltal nagyon hiányol egy kritikai kiadást, de erre már csak egy elhivatott és megfizetett új generáció lesz képes. Azt is elmondta még, hogy nemrég új Mikszáth-sorozat indult, a 22 kötetet 45 ezer példányban nyomták összesen, egy ifjú irodalomtörténész pedig a Metropol újságban csapott reklámot neki egy-egy nyúlfarknyi novella formájában, amit szintén kiad egy füzetkébe gyűjtve a Mikszáth Társaság.

Hogy mennyire nem veszett dolog Szlovákiában Mikszáthtal próbálkozni, az eladási adatok mutatják: az új könyvek évente kétszer annyira fogynak, mint például Esterházy Péter kötetei. A közönség soraiban némi megrökönyödést kiváltó mondat után már iramodott is a nézők elé Peter Kása, aki ott él, ahol Mikszáth gavallérjai tevékenykedtek. Az ő figyelmét a régi kor arisztokráciájának és az új, budapesti városi rétegnek az ellentéte vonzotta Mikszáth írásaihoz, illetve „melankóliává átalakuló groteszk humora”.

Bor és anekdota

Kását egy újabb szlovák vélemény követte, méghozzá Dana Huckováé, aki annak járt utána, milyen tematikai megfelelői vannak Mikszáth Felvidékről szóló írásainak a szlovák nyelvű irodalomban. A Szlovák Irodalomtörténeti Múzeum igazgatója a kisnemesség témaválasztásban találta meg a párhuzam alapját, s két szerzőt fel is tudott sorakoztatni érvei mögé, igaz egyikük leginkább a börleszk műfajában jeleskedik.

Milan Žitný, a pozsonyi egyetem professzora rövid előadásában azt emelte ki, szerencsés ez a helyzet például a némethez képest, ahol a nacionalizmus dominál az irodalomban.

A beszélgetés moderátora azzal igyekezett lekerekíteni a rendezvényt, hogy amin szlovák és magyar vitatkozni szokott, azok nagyon emberi dolgok: a tokaji bor és az anekdota – szerinte erre jelent gyógyírt némi Mikszáth és egy kis tokaji.