Elérkezett a bűvös harmadik év: a budaörsi Kőhegy már jó ideje nem csupán érintetlen természetvédelmi terület, hanem forgatási helyszín is. Fel van szerelve a nézőtér és a világítás, és a hidegben nyakig felöltözött statisztéria éppen elterül a földön a nézőtér meg a Kőhegy közötti kis fennsíkon, a háttérben fenyegető zenekíséret. Pár perc, és kiderül, hogy miért is: éppen akkor kezdik elölről ugyanezt a jelenetet, amikor mi is felkapaszkodtunk a Kőhegy Kápolnától a nézőtérig, és kiderül, hogy ma a Heródes által elrendelt gyermekgyilkosság tömegjelenetét próbálják. Mindjárt látjuk, ahogy egy csapat karddal hadonászó kaszkadőr lezúdul a Kőhegyről, a kereszt tövéből, és kezdődik a huzakodás a bepólyált műanyag játékbabákért. Dér András, a rendező több rémületet kér, és még több huzakodást, mi pedig azt, hogy még egy-két jelenet erejéig itt lábatlankodhassunk a pálya szélén.
Megint ütött az óra
Megint eltelt az a három év, ami két passiójáték között el szokott telni, legalábbis Budaörsön. Aki nem visszatérő vendége az előadásoknak, annak talán kevésbé tűnik fel, de a budaörsieknek és a színészeknek ez is egy alkalom, hogy elgondolkodjanak az idő folyásán, a férfiszereplők pedig azon, mennyivel szebb is lenne valami szakállasabb divatú korban élni, mint a kötelező borotválkozás szomorú 21. századában. A férfiszínészek és -statiszták nagy része ugyanis nem borotválkozik a próbák kezdetétől az utolsó előadásig, ez is része a hagyománynak, itt is, és Obergammauban is.
A lelkes német szereplőknek jóval ritkábban akad gondja a levesbe lógó szakállal. A háromévente megrendezett magyarországi passió sokkal nagylelkűbb, mint a dél-német minta, a legendás obergammaui esemény, amelyet mindössze tízévente egyszer tartanak meg. Cserébe viszont világhírű, ami nem csoda: nagyon régi hagyományról van szó. A város lakói arra az esetre ígérték a passiójátékot a Fennvalónak, ha megszabadítja őket egy makacs késő-középkori pestisjárványtól. A betegség megszűnt, a passiójátékot azóta is megtartják, az első 1634-ben volt. Budaörsön, az egykori sváb faluban csak jóval később, az 1930-as évek elején honosították meg a hagyományt. A maga háromszáz fős szereplőgárdájával és sok ezer fős nézőközönségével a budaörsi máig az egyetlen igazán nagyszabású magyarországi szabadtéri passió, bár máshol is tartanak hasonló előadásokat: idén virágvasárnap, többéves szünet után például Pécsett, a Tettyén játszotta el a passiót egy fiatalokból álló amatőr színtársulat.
